A terv akkor jó, ha konkrét, mérhető, elérhető, releváns és időhöz kötött – legalábbis, ha a SMART módszer szerint állítasz célokat, és eszerint tervezel. A célok tekintetében ez rendben is van. De vajon tudjuk-e úgy használni a terveinket, ahogyan az a legjobb? Hát, szerintem alapvető tévedéseink vannak ezen a téren.

Mi a terv?

A terv egy olyan – jó esetben – hosszú távra szóló elképzelés, amely azt írja le, hogy mi az egyik lehetséges módja annak, hogy – akár a SMART-módszerrel meghatározott – célunkat elérjük.

Csilla (köz)beszól:

A SMART egy jó módszer. De én, mint örök álmodozó inkább erre a módszerre esküszöm. Viszont az a jó hír, hogy annyiféle célkitűzési módszer van még, hogy egészen biztosan meg tudod találni a Számodra legjobbat.

Ha egy kicsit megrágod a terv fenti definícióját, akkor néhény dolgot máris leszögezhetsz:

1. A terv hosszú távra szól – vagyis az, amit a mai napra kitűzöl, az nem cél, nem terv, hanem feladat. Vagyis az már a megvalósítás kategóriája.
2. A terv elképzelés – vagyis nem szentírás, amit betűről betűre be kellene tartani. Többnyire nem is lehet, mert valami úgyis mindig közbe jön. Ilyenkor nem az a dolgok menete, hogy a tervet hagyod a fenébe (ahogyan a legtöbben szokták), hanem az, hogy elolvasod a következő pontot!
3. A terv egy lehetőség – pontosabban egyik lehetséges módja annak, ahogyan el lehet jutni az Általad  meghatározott, kitűzött célodhoz. És itt a hangsúly azon a szón van, hogy “egyik”. Ebből következik, hogy ugyanahhoz a célhoz bizony nem árt, ha több terved is van. (Erre még visszatérünk.)

A terv – a valóságban

fotó: pixabay.com/congerdesign

Tisztázzuk gyorsan, mi az, amit a legtöbben alapvetően félreértenek a terv kapcsán!

Csilla (köz)beszól:

A célkitűzés és a tervezés nagy bakijairól már írtam – egy évvel ezelőtt. Érdemes azt is átismételni.

1. A terv nincs kőbe vésve – változtatható! A terv mindig egy bizonyos feltételmixre érvényes. Egy meghatározott feltételrendszerben valósítható meg maradéktalanul. De mi történik, ha valamelyik körülmény megváltozik? Ez bizony gyakran előfordul. (Kérdezz meg egy vállalkozót, kapásból egy regényt tudna Neked írni erről.) Ilyenkor nem kidobni kell a tervet a kukába, hanem megváltoztatni! (A cél attól maradhat ugyanaz.) Vaaaaagy – eleve több forgatókönyvet tervezni. (Én ezt szoktam. Van egy aktuális terv – ez az éppen aktuális körülményekhez van igazítva. Van egy optimista terv – amikor azt feltételezem, hogy minden a legjobban alakul. És van egy pesszimista terv – amikor azt feltételezem, hogy a legrizikósabb tényező kedvezőtlen irányba változik.) Ez azért jó, mert ha így tervezel, akkor bármi is következzen be, bármilyen irányba is változnak a körülmények, akkor előveszed a másik forgatókönyvedet, és onnan folytatod a megvalósítást, ahol a körülmények megváltoztak.
2. Nemcsak a terv nincs kőbe vésve – a céljaid sem!  Miért ne lehetne a célokat megváltoztatni? Szép dolog a kitartás, szükség is van rá a megvalósításhoz. (Ja, és a kitartás sem elsősorban az önfegyelemről, sokkal inkább az elköteleződésről szól ám!) Na de mi van akkor, ha a körülmények, és vele az élethelyzeted is alapvetően megváltozik? Durva példát hozok: olimpiai bajnok akarsz lenni 100 m-s síkfutásban. (Tudod, ez Usain Bolt biznisze.) Viszont lesz egy olyan sérülésed, ami miatt nem folytathatod tovább a sportot. Mi történhet ilyenkor az ember fiával/lányával? Vagy marad a régi céljánál, és a megvalósíthatatlan tervénél – aztán összeroppan, és egy életre megkeseredik. Vagy új célt talál magának, és ahhoz új tervet is gyárt.
3. A terv egy (érzelmi) mankó 1. – a fentiekből következik, hogy a terv igazából sosem arra jó, hogy pontról pontra kövessük. Hanem arra, hogy lelki támaszod legyen. Hogy lásd az irányt. És ezzel adjon egyfajta magabiztosságot az a tudat, hogy látod a fényt az alagút végén. (Még hogy azért nem lehet tervezni, mert a bizonytalanra nem lehet tervezni! Jelentem, tervet éppen azért kell készíteni, mert a bizonytalanságokat akarjuk minimalizálni!!!)
4. A terv egy (tapasztalati) mankó 2. – és ez a tény még valamire jó. Arra, hogy megtanuld, mi fontos, mi nem, hogy tudd kiszűrni a lényegest és a lényegtelent. Mérlegelni tanít meg, hogy a céljaid megvalósítása érdekében mi az, amivel számolnod kell, és mi az, mai kisebb jelentőségű – netán figyelmen kívül is hagyható. Összefüggéseket meglátni és megtalálni, netán alkotni. Ezer dolog tanulható meg a terv készítésének segítségével – amelyeknek segítségével mind jobb és jobb megvalósítók lehetünk.

Szóval a lényeg: nem feladni!

Sem a célkitűzést, sem a tervezést. A megvalósítást meg főleg nem.

Csók & csoki!

🙂 Csilla 🙂

U.I.: a cikket inspirálta Tóth Zoltán és Berényi Konrád. Köszönöm nekik!

Fotó: pixabay.com/congerdesign