Nemrég a kezembe akadt egy bolt polcán Szabó Péter és Brian Tracy közös könyve, a címe: Az önfegyelem ereje. Belelapoztam, megnézegettem a tartalomjegyzéket – és azóta nem hagy nyugodni az érzés, hogy két ekkora kaliberű ember hogy tévedhetett ekkorát.

Önfegyelem – tényleg ezen múlik a siker? 

Nem tudom, de én nagyon furán éreztem magam má gyerekként is, amikor a szüleimtől rendszeresen azt hallottam, hogy “Megy az, csak akarni kell!”. Na de mi van, ha én azt a valamit nem akarom? Mert esetleg egy porcikám sem kívánja? Akkor is elég az, hogy összeszorítom a fogamat, és hasítok, mint a Terminátor? 

Nekem ez valahogy nem volt elég. És azóta sem az. 

Aki látott már élőben, az tudja, hogy nem vagyok egy nádszálvékony alkat. Természetesen ennek kapcsán si sokszor sok embertől hallottam – meglepő módon főleg férfiaktól, akik többnyire az életben nem fogyóztak – hogy pedig ez olyan egyszerű: kevesebbet kell bevinni (enni), mint amnnyit felhasználok (mozgok). És különben is miért okoz ez problémát egy felnőtt embernek, hogy önfegyelmet, akaraterőt mutasson? 

Nagyon sokáig csak azért voltam jó tanuló is, mert ez volt a hangsúlyozott elvárás a szüleim részéről. De egészen addig sokat szenvedtem a külső elvárástól, és ezért a tanulással, amíg meg nem változtattam a hozzáállásomat – és nem találtam meg azt a valamit a tanulásban, ami miatt a mai napig is imádok tanulni, és képes vagyok egyenletesen jó teljesítményre ezen a területen. 

Ahogyan képes voltam már többször is nagy fogyásokra – de ezekhez is mindig kellett az a bizonyos plusz, ami megváltoztatta a hozzáállásomat, és ezért képes voltam kitartani egy életmódváltás mellett, és azt nem lemondásként megélni. 

Hol terem az önfegyelem? 

Fotó: youtube.com – a híres pillecukor teszt egyik résztvevőjének is próbára tették az önfegyelmét

Hát nem az akaratban, az biztos. Én ezért nem is erőltetném önmagában csak az akaratot és az önfegyelmet. Ezek ugyanis az én személyes és ügyféltapasztalataim szerint nem önmagukban létező személyiségjegyek.

Hanem következmények. 

Mégpedig érzelmek következményei, eredményei. Ha elég erős érzelmi háttere van egy gondolatnak, akkor lesz belőle változás. Akkor fog megváltozni a hozzáállás – és vele a tettek és a gondolkodás. 

Ezt sokáig csak éreztem. Pl. akkor, amikor az első nagyobb fogyásomat egészségügyi problémáim megoldása érdekében kellett elérnem. Őszintén szólva, be voltam gazolva. A félelem pedig éppen elég erős érzelem ahhoz, hogy jelentős változásokra sarkalljon. 

Hogy ez nemcsak ráérzés, erre akkor jöttem rá, amikor elolvastam David Brooks: A társas lény című könyvét. Brooks ugyanis a legújabb tudományos kutatások garmadájával igazolja azt, amit a legtöbben már régóta tudunk: sokkal inkább az érzelmeink, vagyis a tudatalattink irányt minket, semmint az akaratunk, a tudatunk, mint ahogyan azt szeretnénk elhitetni magunkkal. 

Ha nem önfegyelem, akkor mi? 

Márpedig a dolog nagyon úgy néz ki, hogy csak akkor vagyunk képesek kisebb, de jelentősebb változásokra is az életünkben, vagyis gyakorlatilag bármire, ha erős érzelmi háttere van a megújulásnak, a változásnak. 

Miért van szükség ezekre az erős érzelmekre? 

Mert az érzelmek azok, amelyek mentén egyik-másik dolognak, eszmének, gondolatnak értéket adunk. Márpedig emberként alapvetően értékek mentén hozunk döntéseket. Az értékek mentén szelektálunk, hogy mi jó, mi nem jó nekünk, mi helyes, mi nem az. Az erős érzelmek generálta értékek lesznek azok, amelyekkel képesek leszünk azonosulni, amiket a magunkénak érzünk annyira, hogy 

elköteleződjünk mellette. 

És ez az elköteleződés az, ami képes rávenni minket a változtatásra, és a változás melletti kitartásra. És ez az a kitartás, amit mindenki önfegyelemnek, akaraterőnek nevez. 

Önfegyelem vs. elköteleződés

Vagyis bármilyen változást is tervezel az életedben, kicsit, nagyot, világrengetőt, mindegy. Addig, amíg nem találod meg Magadban azt az érzelmi pluszt, ami komoly értéket képvisel a Számodra, és ami mellett akár egy életre is el tudsz köteleződni, addig fújhatod. Mert addig nem lesz sem akaraterőd, sem önfegyelmed. 

Ha tehát komoly változásokat akarsz elérni az életed egy vagy több területén, ajánlottt feltenni Magadnak a következő kérdéseket: 

• Te milyen értékek mellett tudnál akár élethosszig elköteleződni?
• Mi az az emberi érték, ami mellett egy egész életén át ki tudnál tartani, amivel képes vagy teljes mértékig azonosulni?
• Ezeket az értékeket össze tudod-e természetes módon, magától értetődően kapcsolni a céljaiddal? 

Ha az első két kérdésre megvannak az egyértelmű, tehát világos válaszaid, az utolsóra pedig egy határozott, erős igen a válaszod, akkor jó úton jársz. 

Ha még keresed ezeket a válaszokat, de sehogy sem találod, akkor nem árt, ha kérsz egy kis segítséget is. 🙂 

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂