Nemrégiben jelent meg egy interjú Dr. Almási Kittivel az nlcafe.hu-n. Gyakorlatilag az egész arról szólt, amiről Judittal szinte minden írásunkban megnyilvánulunk: az önazonosságról. Pontosabban arról, hogy miért megy ez olyan nehezen manapság – különösen a nőknek. A cikk szuper, ajánlom mindenkinek elolvasásra – bennem mégis maradt némi hiányérzet. Úgyhogy itt a folytatás. 

Önazonosság

Mi a kakukkfütty az? 

Számomra az az állapot, amikor jól érzem magam a bőrömben. Mégpedig attól a tudattól, hogy nem kell megjátszanom magam, hogy másnak látszódjak, egyszerűen azért, mert többé-kevésbé tudom, ki vagyok, milyen vagyok, hol vannak a határaim, de képes vagyok tágítani is azt, mert tudom, mire vagyok képes – és ennek megfelelően viselkedem. És az a szép, hogy ehhez nem kell egy tökéletes, ideális végső önismereti állapotot elérnem – bőven elég, ha nagy vonalakban biztos vagyok abban, ki is vagyok én. Mert akkor be tudom azt is vállalni, hogy ilyen legyek bármilyen helyzetben, bárkivel. 

A coach (köz)beszól: 

Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy minden viselkedési norma lemállik rólam. Sőt. Ez annyit jelent, hogy annak ellenére, hogy egyik-másik ösztönös tulajdonságom nem elfogadható mások számára, mégis képes vagyok mások számára is elfogadható módon kiállni magamért.

Önazonosság – van vagy nincs olyanod? 

Ha nincs, az mindenképpen akadály. Mindenben. Karrierben, párkapcsolatban, személyes megjelenésben, stb.

Ha van, akkor OK lesz a világ is, és OK leszel te is. (A tranzakcióanalízis ezt az állapotot nevezi “okéságnak”, amikor rendben vagyok magammal is, és a világgal is. A kettő pedig többnyire összefügg.) 

fotó: kendavies.wordpress.com

Arról nem is beszélve, hogy az önazonosság, az önelfogadás az alapja minden változásra való képességnek. Önazonos csak úgy lehetsz, ha tudod, mivel vagy azonos – azaz ismered önmagad! Ha ismered önmagad, ismered a korlátaidat, képességeidet, értékeidet.

fotó: flickr.com/Tilemahos Efthimiadis

Nézzük a fogyást! Mivel gyakorlott fogyis vagyok, élek a gyanúperrel, hogy nem véletlenül nőhetett a fogyókúraipar ilyen hatalmas méretűvé. Mert minden gyártó egyenmegoldásokkal áll elő, amit készséggel ki is próbál minden fogyni vágyó – mert nem fogadja el magát olyannak, amilyen. 

Ezzel két bajom is van: 

1. az önazonosság azt is feltételezi, hogy mindenki más – ezért is kell magunkkal azonosulni, és nem mással, így maradhatunk egyéniségek. Fogyi szempontjából viszont felettébb gyanús, hogy testalkat, emésztés, ízlés, stb. terén is eltérőek vagyunk. Miért is akarnak akkor egyenmegoldásokat letolni a torkunkon??? És Te hogyan hiheted azt, hogy az, ami másnál bejön, Nálad is működni fog? 
2. az, hogy változni akarok, még nem jelenti azt, hogy kiindulásként ne kéne elfogadnom magam. Merthogy az a kiinduló állapot, ami és amilyen most vagyok. Ha most nem fogadom el, hogy akár húsz centivel is több a derékbőségem, mint amit ideálisnak tartanék, akkor az olyan, mintha nem a jelen állapotot tekinteném kiinduló helyzetnek, hanem a jövőbelit, az elérni kívánt státuszt. Akkor meg ki a bánat fogja megerőltetni magát? Nem utálni kell magunkat a húsz centi, 15 kg pluszért, hanem első lépcsőben elfogadni, mint kiinduló állapotot. Ezt tudatosítani magunkban, és nem a vágyott állapotot. (Ezért mutathatták ki a Johns Hopkins kutatásai, hogy a vizualizáció éppen hogy elkényelmesít, semmint ösztönözne.) 

A coach (köz)beszól: 

Mielőtt tovább mennénk, tegyük tisztába a dolgokat! Az, hogy kiinduló állapotként fogadom el azt, hogy milyen is vagyok most, még nem jelenti azt, hogy ebbe bele is nyugodtam. Mert akkor jövőképnek is azt fogadnám el. 

Szóval nem azért nem tudsz lefogyni, mert nincs önfegyelmed, vagy mert a motivációd hiányozna – hanem azért, mert képtelen vagy elfogadni, most az a jelen, ami. Nem belenyugodni kell, hanem kiinduló állapotként elfogadni. És aztán mindig csak a következő centire, a következő kilóra koncentrálni. Kényelmes, nem önmagunkat megerőszakoló, önsanyargató módon. 

Önazonosság – máshol is

Mindez persze nemcsak a fogyásra, a testképre igaz. Az önbizalomtól kezdve a gyereknevelésen át a párkapcsolatig mindenre elmondható, hogy a startvonalra az van írva, hogy önazonosság. Ezért papolunk róla annyit, hogy ez milyen fontos.

De nemcsak papolni akarunk róla. Hanem megmutatni is, hogy hogyan találhatod meg ezt a fajta egyensúlyt. Erre már nagyon készülünk. Még egy kis türelem. Nemsokára jövünk. 

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂 

Fotó: flickr.com/Tilemahos Efthimiadis