Bár lassan elülni látszanak a hullámok, még mindig van utózöngéje annak, hogy Jakupcsek Gabriellát – nevezzük nevén – kirúgta az MTVA. Ezzel most nem óhajtok foglalkozni, ez igazából nem is atrtozna senkire, max Jakupcsek Gabriellára, meg az MTVA-ra. Ami miatt a Ridikül volt műsorvezetőjének ügye mégis a Nő – mindenféleképpen blogra kívánkozott (szerintem), az igazából az, ahogyan meglehetősen sokan erre a hírre reagáltak. Miszerint Gabriella már úgyis túl öreg, ideje is volt, hogy lapátra tegyék. Hát, kedveseim, öveket bekötni, jöhet az érzelmi és a gondolati hullámvasút! 

Ridikül vagy szatyor?  – avagy mire jó valaki, ha már érettebb korban van? 

Konrétan onnan a cím, hogy egy kommentelő ezt kezdte el feszegetni az nlcafe.hu cikkének alján, hogy “Ez már nem is ridikül volt, hanem szatyor…” Nálam itt borult ki a bili. 

Miért? 

Ezer oka van, de akkor csak néhányat említek, menet közben lehet felülni arra a bizonyos érzelmi és gondolkodásmódbeli hullámvasútra: 

• egyik boldogult előző életemben voltam HR-es, magyarul személyzetis is. Már akkor sem értettem, hogy miért engedik, hogy egy-egy idősebb, tapasztaltabb munkatárs, akinek tényleg volt már
  

  Fotó: wikipedia.hu/Thaler Tamas

  
  némi szakmai tudás a fejében, csak úgy lelépjen. Igen, tudom, hogy egy fiatalabb munkaerő kevesebb bérrel is beéri. De: 

1. a fiatalabb munkaerőt be kell tanítani, aminek szintén tetemes költsége van – csak ennek valahogy sosem számolt még egy munkaadó sem utána becsülettel. Lehet, hogy meglepődnének az összegtől… Merthogy itt nemcsak az új munkaeszközökről van szó, amivel fel kell szerelni az új kollégát, hanem arról az emberóráról is, amelyet a kollégák a betanításába feccölnek bele – a mindennapi saját munkájukon felül. Na, az a nagy pénz! (Még akkor is, ha az SZJA csak 15% január 1-től.) 
2. a fiatalabb munkaerő, amíg be nem szokik az új munkakörébe, meg nem szokja a cég működési rendszerét, vállalati kultúráját, az együttműködések bevett módjait, sajnos okoz károkat – ki kisebbet, ki nagyobbat. Ez kockázat, mégpedig számszerűsíthető – de erre sem vette még senki a fáradságot, hogy kiszámolja. Én egyszer egy konkrét próbaidős munkavállalónál igen (pedig ő még igyekvő is volt) – és ijesztő összeg jött ki. (Mi van akkor, ha ráadásul minden józan ész ellenére valaki olyat vesz fel az illetékes főnök, akiről már az első pillanatban is messziről ordít, hogy alkamatlan a feladatra, csak jó az önmarketingje??? Brrr! Pénzügyesként feláll az összes szőr a hátamon…) 
3. a fiatalabb munkaerő még egy jó darabig azzal lesz elfoglalva, hogy beilleszkedjen, felvegye a ritmust – ellenkező esetben a legjobb szándéka ellenére is több kárt okoz, mint hasznot. Ez az idő azonban így a betanulásssal, beszokással telik, és nem azzal, hogy gyorsabban, rutinből, vagy éppen adott esetben a rendszer ismeret okán innovatívan, kezdeményezően dolgozzon. Vagy ha mégis ötletekkel áll elő, akkor a körülmények ismeretének hiánya miatt az ötlet kivitelezhetetlen, vagy csak nagyobb átszabással lenne bevethető – ami ugye megint pénzbe kerül.
4. a csoportdinamika elvei alapján, minden távozó felbomlasztja a csoportot, és minden újonnan érkező újraalakulásra kényszeríti a csoportot – vagyis a már jól működő kollektívának újra be kell lőnie a hallgatólagos csoportszerepeket, a működési módok valamelyest egészen biztosan változni fognak. Ez pedig megint csak számszerűsíthető, mert minden új folyamat bevezetése a régihez képest visszaeséssel jár – addig, amíg be nem járódik az új rendszer is. Ha ehhez még komolyabb érzelmi háttér is kapcsolódik, mert pl. a régi kollégát nagyon kedvelte mindenki, az újat meg rövid idő alatt megutálják, akkor el lehet képzelni, meddig fog tartani ez az átmeneti “bejáródási” állapot – és mennyi pénzt fog ez megint elvinni. (A kollektívában kialakuló stresszről már ugye ne is beszéljünk…) 

• az, hogy valaki mennyi idős, miért szempont a szakmaiságával szemben??? Bármennyire is önjáró Oprah Winfrey, nehezen tudom elhinni róla, hogy egyszer csak a saját gyártású TV-műsorait sugárzó nagy TV-csatornát elárasztanák a felháborodott levelek, hogy a nő 62 éves(!), és tűnjön a fenébe a képernyőről, mert már nem ridikül, hanem szatyor… Másrészt meg Jakupcsek Gabriella 53 éves. Ha úgy nézne ki, mint egy harmincas, akkor meg az lenne a baj, hogy plasztikáztat. Mellesleg, kedves kommentelők, Ti néztek így ki 53 évesen 3 gyerek után??? Mert én szeretnék majd, ha egyszer eljön az ideje… (Nekem addig még van 7 évem.) 

• ez a fenti összehasonlítás pedig már csak azért is helyt álló szerintem, mert a műsor köré komplett brand épült, aminek anno az MTVA is nagyon örült, sőt gerjesztette, mert rásegített a nézettségre – és ez a brand (márka) egy az egyben és teljes mértékig Jakupcsek Gabriella személyére épült. Hacsak nincs egy baromi ügyes marketingese az MTVA-nak, nagyon nehéz lesz keresztülvernie ezt a brandváltást, és baromira megnehezítik vele az új műsorvezető, Dióssy Klári életét. Miért? Mert ez olyan lesz, mint egy özvegy emberhez férjhez menni, aki még nem engedte el a halott feleségét – halottal versenyezni nem lehet. Hát, kérem, egy makacs, és megszilárdult branddel sem biztos. Mert ahhoz érzelmek kötődnek. Meg is lehet nézni, hogy milyen kommentháború tört ki az ügyben. (Ez az oka az indulatoknak.) 

• ha a kommentelő kedves édesanyját, nővérét, vagy a lányát tették volna lapátra a melóhelyén azért, mert van a helyére olcsóbban fiatal, akkor is azt mondaná a hozzászóló, hogy “Ideje! Ő már nem ridikül hanem szatyor:))” (És még viccesnek is gondlja magát???) 

Ridikül vagy szatyor? – most már leszállhatsz…

…a hullámvasútról. Hogy érzed Magad? 

Megszédültél, ha vetted a fáradságot, hogy kicsit empatikusan belegondolj a kérdéseimbe, a mondataimba. Még akkor is, ha Jakupcsek-rajongó vagy, vagy éppen töksemleges a kérdésben. 

Szóval, kedves hölgyeim, tiszteljük meg magunkat annyival, hogy ne a korunk alapján ítéljük meg magunkat. Úgyis lesz rá elég önkéntes-önkényes jelentkező, aki megteszi ezt helyettünk – de nem ők a mérvadóak. Hanem az, hogy mi mit hiszünk magunkról. 

Meg az, hogy akik itt megfordulunk, mert itt írjuk a cikkeinket a Ti lelketek ápolására, erősítésére, meg azok is, akik elolvassák (köszi szépen!), mi tudjuk, hogy

a nő örök és kortalan. 

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂 

U.I.: félelmetes, hogy mennyire rímel erre az életkorvonal másik végén elhelyezkedő Nagy Lara Szonja Hungary’s got Talent-es szereplése kapcsán írt cikkem. Vele meg az volt a baj, hogy túl fiatal. Döntsük már el, kérem!