Nő - mindenféleképpen

A barátnők kapcsolatáról (mint a nemi szerepekről úgy általában) mindenkinek megvannak a fixa ideái. A közgondolkodásban egyrészt a barátnők köre olyasmi, amit egyetlen lány/nő sem nélkülözhet. Teljesen természetes, hogy ott vannak körülötte a csajok egyfajta szociális hálóként, de az is ugyanilyen természetes, hogy a női barátság nem lehet mélyebb a cipőkről és a pasikról való… Tovább »

Megvan minden egyes személyiségfejlődésre alapozó film első számú kliséje? Arra gondolok, amikor a még személyiségileg fejletlen, lázadó főhős találkozik a mesterével, aki meglátja benne a csiszolatlan gyémántot. Aztán elkezdenek együtt dolgozni, de a mester nem a tudományát adja át direktben. Ehelyett valami végtelenül egyszerű dolgot gyakoroltat a tanítványával a végtelenségig, mondjuk kőhordást vagy favágást. A… Tovább »

Csilla a múlt héten azt kérdezte a Facebookon: titeket milyen egymásnak ellentmondó elvárások béklyóznak le? Mi mindennek kellene megfelelnetek, hogy mindenki elégedett legyen veletek? Akkor most rögtön van is egy rossz hírem. Olyan nem volt, nincs, és nem lesz, hogy mindenki elégedett azzal, amit csinálsz. Kifogást mindig lehet találni, és mindig lesz is olyan, aki… Tovább »

Mostanság gyakran találkozom coaching közben a feminizmussal. Nem, nem a harcos változatával, hanem a megfáradttal. A kényszeredett feminizmussal. Amikor az ügyfeleim (jellemzően vállalkozónők), arról panaszkodnak, hogy mennyire elegük van abból, hogy a nap 24 órájában férfiként kell viselkedniük. Mikor megkérdezem, miért csinálják egyáltalán, akkor rendszerint az a válasz, hogy “hát valakinek ezt is kell –… Tovább »

Busz, zsúfoltság, meleg, emberszag. Az egyik megállóban felszáll két ellenőr, kérik a jegyeket, bérleteket. Előbb a busz közepéről hangzik fel az ordítozás, egy joviális, ötvenes úr kéri ki magának, hogy mit vegzálják őt csak azért, mert nincs jegye, bezzeg másokkal nem mernek kekeckedni. Aztán a busz végében kezdi rá egy jól öltözött idősebb hölgy, hogy… Tovább »

Vannak dolgok, amelyeket már csak megszokásból is hajlamosak vagyunk erénynek tekinteni. És vannak dolgok, amelyekre megszokásból, sőt, akár téves információk alapján sütjük rá az erkölcstelenség címkéjét, pedig nem is olyan elítélendőek. Persze csak félig viccesen titulálom őket erkölcstelenségnek – de az tény, hogy általában valamilyen elítélő gondolat kapcsolódik hozzájuk a közfelfogásban. Mutatok belőlük ötöt (nem,… Tovább »

A szurikáta-ügy nem csak Csillát, hanem engem sem hagy nyugodni. Eléggé kényes vagyok az állatokkal való bánásmódra, szóval sejthetitek, hogy nem kezdtem el zsigerből védeni a bajt okozó gyereket. De amilyen reakciókat ez az egész dolog kiváltott, na, arra én sem számítottam. Szó szerint ezrek kezdtek el hirtelen a feltétlen szabálytisztelet nevében verbálisan bosszút állni…. Tovább »

Nemet mondani nehéz. Már gyerekként megtanuljuk, hogy azt szeretik, aki engedelmes, aki szolgálatkész, aki mindenkinek mindent megtesz, és mindenkinek a kegyeit keresi. Pedig ahhoz, hogy a saját életünket éljük, mindenképp meg kell tanulni azt is, hogy időnként nemet mondjunk. Nemet mondani: jogod van hozzá! Először is érdemes szilárdan tudatosítani: jogod van nemet mondani, és ezért… Tovább »

A Zöldsalátán nemrég írtam arról, hogyan viszonyul a mi negyvenes generációnk egy része azokhoz a fiatalokhoz, akik már mernek örömcentrikusan viszonyulni az élethez, és sokkal kevesebb kompromisszumot szeretnének kötni, mint az előző korosztályok. Nagyon sok visszajelzést kaptam a cikkel kapcsolatban, aztán persze én is továbbfűztem magamban egy-két gondolatot belőle. Például azt, hogy vajon miért érezzük… Tovább »

Te milyen vásárlói típus vagy? Most megtudhatod, mert a vásárlói típusokat bemutató cikksorozatom utolsó részéhez értünk.   ... Tovább »