Meddig a Tiéd az álmod?

1.0Nő - mindenféleképpenhttps://nomindenfelekeppen.cafeblog.huCsillahttps://nomindenfelekeppen.cafeblog.hu/author/himercsillagmail-com/Meddig a Tiéd az álmod?Tudom, ez most furán fog kijönni, de éppen egy Magyarországon a tinik körében hihetetlenül sikeres írónő regényét olvasom, amely arról szól, hogy egy tinilány nagy álma, hogy énekes-dalszerző lehessen valósággá válik. Közben persze vannak kompromisszumok, amelyektől a lány sem mindig érzi jól magát. És ezt olvasva felmerült bennem a kérdés: meddig mész el, hogy megvalósítsd az álmod? És hol van az a pont, ahol az álmod már nem is igazán a Tiéd?  <h1> </h1> <h1>Meddig a Tiéd az álmod? - A dédelgetés időszaka</h1> Az álmainknak van egy megvalósulási evolúciója. (Ezt célkitűzésnek és célmegvalósításnak nevezik a kifejezetten ezzel foglalkozó guruk.) Ennek a fejlődési ívnek az első állomása az, amikor még csak álmodozunk, ábrándozunk. És az jó. <blockquote> <h3>A coach (köz)beszól: </h3> Miért olyan jó álmodozni? Mert ilyenkor teljes részletességgel vagyunk képesek magunk elé képzelni azt, amire vágyunk - olyan részletességgel akár, mintha már el is értük volna azt, amire annyira vágyakozunk. Márpedig azt a kutatások is bebizonyították, hogy az agyunk nem tud különbséget tenni az elképzelt és a valós képek, emlékképek között: az agy számára a valós és képzelt képek ugyanolyan reálisak. Ezért szeretünk álmodozni is: amíg a vágyálmainkban vagyunk, addig azt valóságnak éljük meg, ezzel az agyunk kielégülésérzéshez jut, felszabadulnak az örömhormonok - elégedettnek érezzük magunkat. Ezért érzünk szinte fizikai fájdalmat, amikor visszatérünk a valóságba: elkezd dolgozni a kognitív disszonancia. Érzékeljük, hogy mekkora a távolság az álom és a valóság között, és ez nem túl jó érzés. A szép az, hogy ez két teljesen végletes reakciót is kihozhat Belőled. Lehet, hogy maga alá gyűr a csalódottság, és egyszerűen feladod, hogy kicsi vagy Te ehhez, ez neked úgysem fog menni, stb. A másik verzió ennek szöges ellentéte: szinte felbosszant, hogy ilyen messze áll a valóság az álmaidtól, és elkezdesz elszántan dolgozni rajta, hogy az álom valóság legyen. Ez az a pont, amikor az álomból cél lesz. </blockquote> Az álmainkat ebben az időszakban előszeretettel dédelgetjük, belemerülünk. És szerintem nincs ebben semmi rossz. Ez az az idószak, amikor az álmunk még szőröstül-bőröstül a miénk. Ezért is vigyázunk rá annyira - és ezért érezzük szinte sértve magunkat, ha netán valaki másnak bejön valami hasonló, mint amiről mi is álmodozunk. Az álmainkról szeretjük azt hinni, hogy azok a csak mieink - pedig könnyen előfordulhat, hogy más is ugyanarra, vagy közel ugyanarra vágyik. (Éljen a korszellem!) És ha már dédelgetés: szerintem nyugodtan éld bele Magad az álmaidba! Foglalkozz velük, akár relaxként is tarthatsz minden nap öt perc álomszünetet, amikor csakis azzal töltöd az időd, hogy színezed az álmaidat. Miért? Mert így lesz esélyed arra, hogy pontosan tudd, hogy mit is akarsz - és éppen azért, mert az agyad számára ez valóságos lesz, egyre kevésbé fogod irreálisnak érezni azt, amire vágysz. A legtöbb álom megvalósítása csakis azért fullad kudarcba, mert elvetjük, hogy egyáltalán nekifogjunk. [caption id="attachment_375" align="alignright" width="225"]<img class="size-medium wp-image-375" src="https://nomindenfelekeppen.cafeblog.hu/files/2016/07/álmodozás-225x300.jpg" alt="Meddig a Tiéd az álmod? " width="225" height="300" /> fotó: Pinterest.com[/caption] Legtöbbször olyan mondatok kíséretében, mint pl. "Á, ez nekem úgysem menne!", vagy "Mit szólnának hozzá mások?", esetleg az, hogy "Hogy jönnék én ehhez?", vagy valami hasonló. <blockquote> <h3>A coach (köz)beszól: </h3> Mindezekkel a mondatokkal csak egy baj van: tele van feltételes móddal. Nem tényeken alapulnak a megállapításai, hanem feltételezéseken. Honnan tudod, hogy nem menne? Mennyire mérvadó az, hogy pl. a vállalkozásodhoz mit szólna a szomszéd Mari néni? Miért hiszed azt Magadról, hogy kicsi vagy Te ehhez? Ilyenkor bizonyítod be Magadnak, hogy az akadály nem a képességeidben, a környezetedben, a tudásodban van, hanem a fejedben. </blockquote> <h2>Meddig Tiéd az álmod? - A megvalósítási időszak</h2> Na, itt csúszhatnak félre a dolgok. De nagyon. A megvalósításhoz ugyanis korántsem biztos, hogy elég vagy egyedül Te. Kell a segítség a legtöbb esetben. És aza nem mindegy, hogy itt mit engedsz meg másoknak: tényleg csak a segítséget, vagy azt is, hogy döntsenek Helyetted? Az álmaink ugyanis attól maradnak a mieink, ha <ul> <li>mi valósítjuk meg őket, és nem másra bízzuk, hogy csinálja meg nekünk</li> <li>menet közben mi döntünk a hogyanokról, az irányokról, nem pedig mások.</li> </ul> <blockquote> <h3>Csilla (köz)beszól: </h3> Ez személyes élmény, de nagyon tanulságos. A legtöbb lány megálmodja a saját esküvőjét. Hát én is. A valóságban lezajlott esküvőm azonban köszönő viszonyban sem volt azzal, amit én szerettem volna. Az anyukám szervezte, lényegében senkinek semmi beleszólást nem engedett, így a végén az én lagzim a szüleim bulija lett. Rémálmaimban néha még előjön... </blockquote> Az álmaink nemcsak akkor maradnak a mieink, ha dolgozunk értük, mint a güzü, vagy megszállottak vagyunk, ahogyan a legtöbb guru mondja. Na, jó, elismerem, nem árt az elkötelezettség, az érzelmi kontextus sem, ami ezt a fajta elkötelezettséget tartósan táplálja. Az álmaink akkor maradnak a mieink, ha a megvalósítása során a felmerülő döntések is a mieink. Minden következményével együtt. Amiből lesz egy jó pár, néha nem is kellemes kimenetellel. De ha ezt vállalod, és így éred el a célod, akkor nemcsak az álom lesz a Tiéd, hanem a megvalósítás során elért eredmény is. És azt senki nem veheti el Tőled. Azon az alapon biztosan nem, hogy az egész eredményt csakis az illetőnek köszönheted... <h2> </h2> <h2>Meddig a Tiéd az álmod? - Az elérési szakasz</h2> Igen, ez is szakasz. És már érintettem is, hogy miről szól ez az egész. Hogy ha a megvalósítás során nemcsak a meló, hanem a döntések is Tieid, akkor az eléréskor tényleg elgedett lehetsz Magaddal. Ugyanazt a jóleső érzést fogod megélni, mint amikor még csak álmodoztál. És ez tartós lesz. Ezért szakasz ez is. Mert a célt sokan egy pontként fogják fel, de a cél elérése a legtöbb esetben ritkán azonosítható be az idő egy pontjaként. Az, amit mi pontként érzékelünk, már jellemzően mind csak egy lezárási ceremónia. Pl. a diplomaosztó. Vagy az esküvő. Vagy a cégünk bejegyzése. Igazából azért szakasz az elérés, mert ha el is éred azt, amire vágytál, akkor sem teljesen úgy, ahogyan megálmodtad, hanem kicsit másképp, de a jól végzett munka öröme ilyenkor feledteti, hogy ez nem teljesen az, nem teljesen olyan. De akkor is közelít. :) A másik, ami miatt ez szakasz, az a tény, hogy az elérésnek vannak hosszútávú hatásai is. A megelégedettség - ha egy kicsit is hajlandó vagy a jelenben élni - tartós is lehet. Ehhez nem kell más, mint az, hogy néha belegondolj, hogy mi minden jött már össze, mit értél el. Ez nemcsak az önbecsülésednek tesz jót, hanem a boldogságtudatodnak is. (Az ezoterikus guruk erre mondják azt, hogy adj hálát.) <h2> </h2> <h2>Meddig Tiéd az álmod? - Vannak álmaid? </h2> Neked vannak álmaid? És még a Tieid? Mihez kezdesz velük? Várom a sikertörténeteket a kommentek között! Ha úgy érzed, hogy nincs ilyened, akkor szánj rá 5 percet, sé gondolkodj egy kicsit! Tuti fogsz legalább ötöt Te is találni a saját életedben is! Csók & csoki! :) Csilla :) richhttps://nomindenfelekeppen.cafeblog.hu/files/2016/07/álmodozás-150x150.jpg150150