A nyár a szabadságok ideje. Mindenki alig várja, hogy végre kiszabaduljon a mindennapok taposómalmából, és egy kicsit leálljon, megkönnyebbüljön. Vagy ha nem is áll le, akkor legalább ezt másképpen, máshol és máskor teszi. Csak hogy ne olyan legyen, mint otthon. Ehhez képest azonban egyre több olyan nővel találkozom, akik szabadságukról visszatérve azt mondják, mintha el sem mentek volna. Fáradtak, idegesek, nyúzottak. Na jó, talán kicsit többet aludtak, mint szoktak. Hát, mi folyik itt, lányok, asszonyok?

A nyár – és ami a fejünkben van róla

A nyár az az évszak, amit mindenki alig vár, hiszen végre el lehet menni szabadságra. Lehet pihenni. Kicsit magunkkal foglalkozni. Meg a családdal. Kicsit pótolni azt, ami a hétköznapokban elmarad.

Mindezt persze jó időben, ragyogó napsütésben, nem kellemetlen melegben. Mosolygó családdal és játszó kutyával. Békében, nyugalomban, hogy legyen idő kiélvezni a forró kávét, nem pedig fél óra után kihűlve felhörpinteni.

Most lesz idő mindenre! Olvasásra, kirándulásra, vagy csak a napon fekvésre.

Eltervezzük, mi mindent csinálunk – vagy éppen nem csinálunk, mert éppen tespedni van kedvünk.

A nyár a legtöbbünk álomévszaka. Ehhez képest a valóság néha jól fejbe kólint.

Aztán szembe jön velünk a valóság.

A nyár – valójában

Ehhez képest elmentek nyaralni, ahol nem tudsz nyugodtan pihenni,

• mert a gyerekek után kell koslatnod
• apartmanban laktok, ahol Te takarítasz, főzöl, mosogatsz – ne adj’ Isten, még mosol is időnként
• az időt nem a napon elnyúlva, hanem bevásárlással töltitek
• az egy éve elkezdett könyvet most sem tudtad végigolvasni a nyaralás végére
• nem tudsz úszni, pancsolni, mert a gyerekeket kell kísérgetned a csúszdához, meg a különböző medencékbe
• és más ehhez hasonló elfoglaltságaid voltak.

Aztán hazajössz, és azt érzed, hogy

• nem nyaraltál, hanem háztartást vezettél – ezért felesleges volt ennyit utazni, ezt itthon is megtehetted volna
• a gyerekekkel nyaralni élmény, de sajnos semmi sem kötötte le őket hosszabb ideig, így egy rohanás volt a strandolás velük
• a férjnek valami kütyü nagyon kellett, ezért vele egyfolytában a boltokat kellett járni, hogy a hobbijának hódolhasson, így lemaradtatok a legjobb strandnapokról
• semmit nem csináltál abból, amit Te szerettél volna nyaralás alatt (olvasás, zenehallgatás, napozás, fürdés, befelé figyelés – szóval bármi, ami én-időnek számított volna)
• és nagyjából ugyanolyan fáradtnak érzed Magad, mint amikor elindultatok, mert a nyaralás alatt is ugyanúgy ezerfelé oszlott meg a figyelmed, mint a dolog hétköznapokon.

Úgyhogy kipipálod Magadban, hogy a nyaralás megvolt, lapozzunk. Esetleg elintézed annyival, hogy majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek és önállóbbak, akkor talán…

A nyár az én-időről is kell(ene), hogy szóljon

Pedig a nyár az az időszak, amit azért várunk annyira, mert végre le lehet állni, és olyan dolgokat csinálni végre, amit egyébként nem.

Ha azonban ez az igény, akkor ne spontán nyaralást csináljatok, hanem tervezzétek meg előre, hogy ki mikor mit csinál! Különben az a vége, hogy a megszokások irányítják a nyaralást is – és ugyanúgy fogtok ott is létezni, mint otthon. Csak a helyszín és a díszletek lesznek hozzá mások.

De nem ezért mász el nyaralni.

Amiről a nyárnak szólnia kellene

Az először is a

lelassulás.

A nyár a lelassulásról is kell(ene), hogy szóljon. Az nem pihenés, hogy ugyanazt a pörgést műveled, mint otthon, csak a helyszín más.

Nincs kapkodva reggelizés, rohanás, rövid éjszakai alvás. Nincs ezermillió feladat, ami állandóan zsong a fejedben. Nincs KELL, azaz a nyomás, hogy még ennek is bele kell férnie a napba, meg annak is, estére mégis úgy érzed, nem csináltál aznap semmit.

Ha valami nincs meg aznap, majd meglesz másnap. Nincs emiatt lelkiismeretfurdalás. Ráérsz. (Ismered még ezt az érzést???) És nyugodtan szólj rá a párodra is, ha reflexből nekiáll zsizsegni.

Aztán ott az

én-idő.

Amikor mindenkinek jut egy kicsi abból, amit ő azért szeretne, mert neki (és a lelkének) jólesik. Elolvasni egy könyvet. (Nyugiban.) Napozni. Fürödni. Naplementét nézni a teraszról egy pohár borral a kezében. Sétálni a parton vagy a városban. Vagy akár táncolni egy szórakozóhelyen. (Kit mi tölt fel.)

Az az idő, amikor maga van. Nincs körülötte se gyerek, se férj/társ, se senki más. Ha ez egy nap csak fél óra, már akkor is jó. Azt a fél órát, órát meg bírja ki minden apa a saját gyerekeivel.

És ne feledkezzünk meg a

mi-időről.

A nyár a családdal is lehet élvezetes. Ha mégis inkább csak fárasztó, akkor a megszokások uralták a nyaralásotokat is.

Amit annyira szeretnénk bepótolni.

Mert a gyerekeket is meg lehet kérdezni előre, hogy ők mit szeretnének – Veletek. Tehát nem strand, nem szórakoztató park, vagy ehhez hasonló, hanem csak Ti. A szüleik. Beszélgetés. Társasozás. Focizás. Mindegy, csak közös családi élmény legyen. (Úgyis arra fog jobban emlékezni felnőttként a gyerek, nem pedig arra, hogy hányszor csúszott a medencébe a nagy vízi csúszdáról.)

Most még talán hihetetlenül hangzik, de ezek a közös elfoglaltságok megnyugtatják az egyébként örökké nyüzsgő, leállni képtelen, Duracell-nyuszi gyerekeidet is. (Én három gyereken teszteltem, bevált.)

És persze ott a párod, akivel ki tudja, mikor beszélgettél(!) utoljára nyugodt körülmények között. Amikor egyik gyerek sem ront Rátok, hogy folyik az orra, elesett, kiömlött a kakaó, segítség kell a leckében, eltűnt a kisautó/csat/akármi más, vagy csak csúnyán nézett rá a tesója.

És itt nemcsak a nyugalomról van szó, hanem a beszélgetésről is. Amikor nem a napi feladatok leosztása megy, nem a problémák megoldásának keresése. Hanem igazi, mély beszélgetés. Olyasmiről, ami nem munka, nem feladat, nem sérelem, nem probléma. Hanem érdeklődésre számottartó dolog, ügy, személy. Esetleg Ti Magatok. A hobbitok. A csillagászat. Vagy akármi, ami Benneteket érdekel.

Ha ezeket sikerül beépíteni a nyaralásba, akkor a nyár végén úgy érzed majd, mindent megkaptál ettől az időszaktól, amit csak reméltél.

A nyár tervezve jó! 

Igen, a felhőtlen nyár képzete nem nagyon fér össze a tervezéssel. A legtöbbünk számára ez olyasmi, ami a vágyak szerint csak úgy jön magától. Spontánul.

A probléma ezzel csak az, hogy ami spontán jön, az mindig robotpilóta-üzemmódot jelent. Automatizmusként pedig a megszokott, a rutin fog előjönni. Te meg pont nem erre vágysz.

Hát ezért kell tervezni.

Nem percre pontosan. Az még akkor sem megvalósítható, ha dolgozol, nemhogy nyáron. De az azért betervezhető, hogy a 10 napos nyaralás egyik napja azzal teljen, hogy fürödtök. A másik azzal, hogy sétáltok a városban, és műemlékeket, múzeumokat, látnivalókat nézegettek. A harmadik azzal, hogy kipróbáljátok a kalandparkot. És így tovább. Így senki igénye nem marad ki.

Ugyanúgy azt is előre meg lehet beszélni, hogy ha önellátó nyaralásotok lesz, akkor Te minden nap felsöpörsz, a gyerekek viszik ki a szemetet, a férj pedig elmosogat. Néha belefér egy-egy vendéglői kajálás is, hogy ne mindig Neked kelljen a tűzhely fölött állni.

És azt is meg lehet beszélni már itthon, hogy esténként felváltva olvastok majd elalvás előtt mesét a gyerekeknek. Ahogyan azt is, hogy ők lefeküdtek, akkor Ti néha beszélgettek, kártyáztok, olvastok, vagy akármit csináltok.

Ahogyan azt is, hogy jár az a fél óra magány mindegyikőtöknek.

Hangozzék ez most bármilyen furán, hidd el, hogy ennyi minimáltervezéssel sokkal pihentetőbb nyaralásod lehet, mint egyébként. Egy próbát mindenesetre megér.

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂 

Photo by rawpixelon Unsplash 

Photo by Felix Russell-Sawon Unsplash

Photo by Julie Johnsonon Unsplash