Vannak dolgok, amelyeket már csak megszokásból is hajlamosak vagyunk erénynek tekinteni. És vannak dolgok, amelyekre megszokásból, sőt, akár téves információk alapján sütjük rá az erkölcstelenség címkéjét, pedig nem is olyan elítélendőek. Persze csak félig viccesen titulálom őket erkölcstelenségnek – de az tény, hogy általában valamilyen elítélő gondolat kapcsolódik hozzájuk a közfelfogásban. Mutatok belőlük ötöt (nem, egyik sem az, amelyik először eszedbe jutott 🙂 ).
A “falu szája” sok olyan dolgot is elítél, amelyekkel voltaképpen semmi baj nincs
Nem titok, hogy nem igazán szoktam elhinni semmit csak azért, mert „ez így szokás”. Szeretek mögé nézni az általánosan elfogadott értékeknek, és jobban megnézni azt is, amit a többség szeret reflexből elítélni. Mert egyáltalán nem biztos hogy amire a szokásjog ráüti az erkölcstelenség vagy legalábbis az elítélendő dolog bélyegét, az tényleg olyan rossz, mint mondják. Az esetek többségében ezekkel is az a helyzet, hogy a mérték számít. Ha eszetlenül üldözzük és a végletekig visszük őket, akkor persze tényleg nem jók. Ám itt is igaz, hogy ami nagy adagban méreg, az kis adagban, ízléssel akár orvosság is lehet. Gondolj erre, amikor legközelebb valaki helyből felszállva elítéli ezeket a dolgokat.
A szélsőségesen önző, egocentrikus, rosszabb esetben nárcisztikus emberrel valóban nem egyszerű együtt élni. Senkit sem akarok arra biztatni, hogy mindig, minden helyzetben csakis a saját javát nézze, akár mások rovására is. Ám bizonyos mértékű, egészséges önzésre szükség van. Egyáltalán nem elítélendő, ha egy anya énidőt intéz magának, és pár óráig a fodrásznál, a körmösnél ül, vagy a barátnőivel találkozik. Nem erkölcstelenség magadnak is adni, magadra is költeni, magadnak is kedvezni. Sőt, ez a kis önzés többet tesz a család jólétéért, mint három házimunkával töltött óra. Üres kancsóból nem tudsz tölteni, szóval magadnak is adj, mielőtt másoknak akarnál adni.
Magaddal törődni nem erkölcstelenség, hanem alap
Az egyedüllétet sokszor a magánnyal azonosítjuk, és mint ilyet, ha nem is erkölcstelenségnek, de mindenképp rossznak bélyegezzük. Az pedig végképp fura, ha valaki kifejezetten szeret néha egyedül lenni. Pedig pár óra, vagy akár pár nap egyedüllét sok mindent letisztít fejben. Ilyenkor rendszereződnek a tapasztalatok, alakulnak a tervek, oldódik a feszültség. Ha viszont nehezedre esik akár pár percet is egyedül tölteni, ha ilyenkor azonnal rohansz a rádióhoz, tévéhez, bármihez, csak legyen valami zaj, annak érdemes elgondolkodni az okán.
A pénz ugyan önmagában nem minden, de sok mindenre jó. Nyugodtan lehet többre törekedni
Nem vitás, hogy mindenki több pénzt szeretne. Ugyanakkor az emberek többségében negatív képzetek kötődnek a pénzhez. Tegye fel a kezét, aki elképzelte már a mások keserves munkáján gazdagodó nagytőkést (á la propagandaplakátok az 50-es évekből), vagy mondta már, hogy tisztességesen nem lehet meggazdagodni. Az is jelentkezzen, aki becsületes emberként gondol a mesebeli szegénylegényre, és nosztalgiával arra, hogy „bezzeg régen szegényen is boldogok voltak az emberek”. Ne hibáztassuk magunkat ezért, a gyerekmeséktől kezdve minden ezt sulykolja. És persze nem is az a megfejtés, hogy karmolva-taposva tülekedjünk és harácsoljunk. Inkább csak próbáljuk tudatosítani, hogy a világ ennél összetettebb, a gazdag emberek között is simán vannak jó emberek, és a szegények sem mind erkölcsi magaslatról indulnak. Hogy jól élni nem erkölcstelenség, a szegénység pedig nem feltétlenül erény. Már csak azért is, mert így nem kell megküzdeni a tudat alól előmászó bűntudattal, ha lehetőségünk van tisztességes úton többet elérni, mint eddig.
A pihenés nem feltétlenül lustaság
Igen, a nevetséges, vagy egyenesen kártékony rest ember is a népmesékből ismerős, és olyannyira bent maradt a köztudatban, hogy ma is gyanús, ha valaki csak úgy pihenget. Annak bezzeg van becsülete, ha valaki állandóan dolgozik, ha pedig pihen azt is „hasznosan” és „értékesen” (értsd: aktívan) teszi. Pedig nem kellene megvárni, hogy valami betegség kényszerítsen passzivitásra, egyszerűen ki kell néha kapcsolni (és ez nem csak a digitális készülékekről való leakadásra értendő). Nem erkölcstelenség tízig aludni, és egész hétvégén pizsamában nézni valami agyatlan sorozatot, vagy egyszerűen csak a plafont. Ennyi mindenkinek jár.
A világot azok viszik előre, akik kilógnak a sorból
Persze, tudjuk, a társadalom számára a kicsi, szürke, beilleszkedő fogaskerekek hasznosak – legalábbis sokan ezt hiszik, mert szinte soha nem hallottak mást. Mondjuk például azt sem hallották, hogy a nagyobb haladást mindig azok harcolták ki a világtörténelemben, akik nem voltak hajlandóak beállni a tömegbe, hanem mertek kilógni a sorból, mertek elsők lenni valamiben, mertek önmaguk lenni, még akkor is, ha ezért sokan elítélték őket. Egyébként mi, coachok is ezért dolgozunk: hogy merd felvállalni azt, aki vagy, és merj eszerint élni, dolgozni, szeretni, öltözködni. Mert ez tesz boldoggá téged, és ez viszi előre a világot.
Fotók: Pixabay.com