A nyári melegben még az is agyonizzadja magát, aki egyébként nem az a kifejezetten izzadós típus. Az izzadás mellett pedig jön az örök dilemma: mivel szüntessük meg? Vagy meg kell egyáltalán szüntetni?
Mire jó az izzadás?
Induljunk ki abból, hogy a testünk viszonylag ritkán csinál valamit véletlenszerűen, vagyis az izzadás is fontos feladattal bír. Egyrészt a hőszabályozás a funkciója, illetve az, hogy megakadályozza a túlmelegedést, másrészt pedig a méregtelenítés. Megfigyelheted, hogy ha például fokhagymát eszel, akkor más illatú lesz a verejtéked – ez pont ennek köszönhető.
Nem mindegy, melyik verejtékmirigy termeli az izzadságot
De miért büdös?
Testünkön kétféle verejtékmirigy termel izzadságot. Az úgynevezett ekkrin mirigyek a törzsön, a bőr irharétegének alján elhelyezkedő, gomolyagszerű képződmények, váladékuk színtelen, szagtalan. A kellemetlen szagú izzadságot jórészt az úgynevezett apokrin izzadságmirigyeknek köszönhetjük. Ezek a hónaljban és a nemi szervek környékén, illetve a testhajlatokban elhelyezkedő izzadságmirigyek ugyanis másként működnek: a mirigyeket alkotó sejtek plazmájából bizonyos részek lefűződnek, és ebből alakul ki tejszerű váladék. A bőrön található baktériumok pedig azonnal nekilátnak a váladék lebontásának, illetve befertőzik azt: ez pedig a mindenki által ismert szaggal jár együtt. Ez van…
Mitől függ, ki mennyit izzad?
Az izzadás elsősorban attól függ, mit örököltünk a szüleinktől: nem kell ahhoz semmilyen betegség, hogy valakiről dőljön a víz, de ahhoz sem, hogy szinte teljesen izzadságmentes maradjon valaki a legnagyobb melegben is.
Az öröklött tényezőkön kívül azonban más dolgok is segíthetik, vagy akadályozhatják az izzadást. A testesebb emberek például az esetek többségében könnyebben izzadnak, de az alkohol, a dohányzás, vagy a stressz is megizzaszthat. A nőknél a hormonális változások is bejátszhatnak, legyen szó akár várandósságról, akár menstruációról, akár változó korról. Az éjszakai izzadás viszont már betegség jele is lehet, például a tuberkolózisé, a limfómáké vagy a pajzsmirigy túlműködéséé. A pajzsmirigy alulműködése, egyes szív- és vesebetegségek viszont kevés verejtékezéssel járnak együtt. A verejtékmirigyeket bőrgyulladások is elzárhatják.Épp ezért, ha gyanús, hogy túl sokat, vagy túl keveset izzadsz, biztos, ami biztos, menj orvoshoz.
Mit kezdjünk vele?
És ha már szag, akkor itt jön a dilemma, hogy mit kezdjünk egy meleg nyári napon a saját verejtékünkkel. Egyrészt nem szép, ha a ruhánkat izzadságfoltok borítják, másrészt pedig az emberszag sem túlságosan felemelő.
Egyfelől vannak az alkoholt és gyógynövénykivonatokat tartalmazó dezodoráló szerek, amelyek az izzadás útjába nem gördítenek akadályokat, csak a verejték szagát tüntetik el, vagy a baktériumokat irtogatják. Másfelől pedig ott vannak az alumíniumsókat tartalmazó dezodorok, amelyek összehúzzák a verejtékmirigyek kivezető pórusait, így akadályozva az izzadást. Ezek hatékonyak, de egyes kutatások felelőssé teszik őket a mellrákos esetek számának növekedéséért. A vizsgálatok szerint ugyanis a pórusok összehúzásáért felelős alumíniumvegyületek egy idő után eltömítik a pórusokat, majd lerakódnak a mell szöveteiben, és mivel képesek a szervezet ösztrogénreceptoraihoz kötődni, növelik a mellrák kialakulásának veszélyét.
Egyelőre persze minderre nincs kétséget kizáró tudományos bizonyíték, így mindenki maga dönti el, akar-e hagyományos, alumíniumtartalmú dezodort használni, vagy inkább marad a biónál (én csak ritkán használok hagyományosat, akkor, amikor tényleg fontos, hogy ne legyen hónaljfolt a ruhámon, az esetek többségében viszont a bióra szavazok). A kristálydeo egyébként szintén egyfajta alumíniumvegyület, úgyhogy ha ezektől elzárkózol, akkor a kristály sem túl jó választás.
Sportolás közben mindenképp izzadsz, úgyhogy kár a dezodorért
Természetes gátak az izzadás útjában
Vannak egészen természetes módszerek is izzadás ellen: a zsályatea például akár a bőrre kenve, akár belsőleg fogyasztva sokaknak beválik. A kókuszolaj, keményítő, szódabikarbóna és pár csepp illóolaj keverékéből remek házi dezodor lesz: egy-két evőkanál cseppfolyósra melegített kókuszolajba keverj bele egy-két teáskanál szódabikarbónát, és egy-két csepp levendula vagy teafa illóolajat. Hűtsd le, és használd krémdezodorként. Ne lepődj meg, ha a szódabikarbóna az első egy-két használatnál csípi a hónaljadat, és azon se, ha az alumíniumtartalmú deókról a bióra áttérve az első egy-két hétben úgy érzed, fokozottan izzadsz. Nyugi, ez hamar normalizálódni fog!
Muszáj mindig dezodorozni?
Egyáltalán nem, legalábbis akkor biztosan nem, ha alumíniumvegyületek segítségével akadályozzuk az izzadás folyamatát. Gondolj bele, mi történik, ha valaminek, ami egy mirigyből szeretne kiürülni, huzamosabb ideig bedugaszolod az útját. Igen, pont az, mint a befogott locsolócsővel a Tom & Jerry-ben: gyűlik, gyűlik a cucc, először csak gombostűfejnyi kis gyülemeket hoz létre, később azonban egyre nagyobb lesz a gubanc, illetve a dudor, sőt, akár a ciszta, ami akár orvosi ellátást is igényelhet. Szóval hagyd néha szellőzni az izzadságmirigyeket, egy-egy otthon töltött napon például inkább mosakodj többször, és tartogasd a deót azokra a helyzetekre, amikor tényleg szükség van rá. Sportolás közben pedig így is – úgy is izzadsz, szóval nem kell agyondezodorálni magad. Inkább igyál egy csomó vizet, ezzel is segítve a méregtelenítést, majd zuhanyozz le alaposan utána.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: