Nemet mondani nehéz. Már gyerekként megtanuljuk, hogy azt szeretik, aki engedelmes, aki szolgálatkész, aki mindenkinek mindent megtesz, és mindenkinek a kegyeit keresi. Pedig ahhoz, hogy a saját életünket éljük, mindenképp meg kell tanulni azt is, hogy időnként nemet mondjunk.
Először is érdemes szilárdan tudatosítani: jogod van nemet mondani, és ezért nem kell lelkiismeret-furdalást érezned. Ha valamit nem tudsz vagy nem akarsz megtenni, akkor nem kötelező. Bevallom, nekem sem megy ám ez olyan könnyen, elég sok tanulás és tudatosodás kellett hozzá, hogy ne érezzem rosszul magam csak azért, mert nem vagyok hajlandó százszorosan túlvállalni magam (és bizony olyan is van, hogy még így is sikerül keményebb tempót diktálnom magamnak, mint ahogyan szeretném). És még egy: az emberek nem azt szokták megbecsülni, akire új és még újabb, meg még annál is újabb terheket lehet pakolni, mert mindent elvállal. Az ilyen embert általában szeretik igáslónak nézni, szemben azzal, akinek vannak határai, és be is tartatja ezeket. Ezt sikerült szintén a saját káromon megtanulnom, de azóta mindig szem előtt tartom. Szóval nyugodtan tedd az első helyre a saját jól felfogott érdekeidet.
Mielőtt gondolkodás nélkül igent mondanál valamire, vizsgáld meg alaposan
Persze az sem megy, hogy folyton csak nemet mondasz, van olyan helyzet, hogy érdemes lenyelni a békát, és mégiscsak besűríteni az idődbe a nemszeretem tennivalót. De az, hogy mit vállalsz el és mit nem mások kedvéért, legyen józan megfontolás tárgya. Íme, néhány szempont, amit át kell gondolnod.
Örömmel vállalod azt, amire megkértek? Ha igen, akkor nincs kérdés, ha nem, akkor jogod van rá nemet mondani.
Mit mond a megérzésed? Ha zsigerből tiltakozol ellene, akkor mindenképp bújj ki alóla. Ha valamiért úgy érzed, hogy ez jó dolog, akkor próbáld meg, legfeljebb később mászol majd ki belőle.
Belefér az idődbe? Ha belefér, és úgy gondolod, mégiscsak megpróbálod, akkor nyugodtan igent mondhatsz. De ha nem, és olyasmit kell miatta kihagynod, amiért kár lenne, akkor nyugodtan lehet nemet mondani.
Mennyire fontos neked, aki kérte? Ha úgy érzed, hogy a kapcsolatotok miatt hajlandó vagy némi áldozatra, akkor megint csak nincs kérdés. Ha viszont csak azért vállalnád el, mert a másik kényszerhelyzetbe hozott, vagy mert kimondva-kimondatlanul a sértődésével zsarol, akkor nem vagy köteles megadni magad.
A legjobb taktika az őszinteség. Egyre vigyázz, ne szabadkozz túl sokat, mert lehet, hogy ezzel kiváltod, hogy a másik unszolni kezdjen. Abból pedig még nehezebb kimásznod, különösen akkor, ha egyébként is nehezedre esik nemet mondani. Egyszerűen közöld vele, hogy sajnálod, de ez most nem fér bele az idődbe, vagy az energiádba. Legyél szilárd és eltökélt, állj ki amellett, hogy ezt most kőkeményen így gondolod. Nem kell udvariatlannak lenned, csak határozottan nemet mondani.
Ha a nyakadra másznak a teendők, valamire muszáj lesz nemet mondani
Kérj időt. Ha úgy érzed, hogy nem megy csettintésre a dolog, akkor kérj időt: „Köszönöm a lehetőséget, de nem vagyok biztos benne, hogy én vagyok erre a legjobb ember. Átgondolom, hogy belefér-e, és visszajelzek”. Ilyenkor van egy szusszanásnyi időd, hogy odafigyelj a megérzéseidre, és megfogalmazd az udvarias elutasítást. Ha előre felkészítetted magad a helyzetre, akkor nemet mondani is könnyebb.
Ne hagyd magad zsarolni. Ha az illető arra hivatkozik, hogy ez tőled igazán elvárható lenne, vagy épp csalódott benned, amiért nem vállalod a dolgot, akkor mondd el neki, hogy megérted, de te sem vagy szuperhős, és csak annyit tudsz elvinni, amennyi elfér a válladon.
Köss kompromisszumot. Ha fontos neked a másik fél, és tényleg segíteni szeretnél, akkor keress mindkettőtök számára elfogadható kompromisszumot. Például ajánlj fel egy másik időpontot, amikor szívesen segítesz neki. Vagy vállald el átmeneti időre, amivel meg akar bízni, így neki is több ideje van találni valakit, aki tartósan is képes segíteni neki. A legfontosabb ilyenkor is az, hogy átgondold, mi az, amit nagyjából jó szívvel bele tudsz rakni ebbe a kompromisszumba, és mi az, amit semmiképpen. Húzd meg a határokat, és barátságos, de határozott hangon mondd el a másiknak, hol húzódnak ezek. Így te is jobb szívvel fogod elvégezni azt a részét az ügynek, amire igent mondtál.
Az elején, de akár a folyamat közepén is jogod van nemet mondani
Keresd meg a kijáratot! Ha mégis igent mondtál valamire, amire nem szerettél volna, akkor tudd, hogy nem tettél örök fogadalmat. Ha egyszeri dologról van szó, akkor lehet, hogy egyszerűbb gyorsan elintézni, majd világossá tenni, hogy tényleg egyszeri eset volt, rendszeresen nem fér bele ilyesmi az életedbe. Ha nagyon nem megy, azt is mondhatod, hogy átgondoltad, és az a helyzet, hogy mégsem tudod vállalni. Ha hosszú távú elköteleződést kívánna, akkor gondold át, meddig tudod csinálni. És ezt persze a másikkal is közöld időben, hogy legyen ideje beszervezni helyetted valakit a feladatra. Ha tudsz valakit, aki örömmel vállalná helyetted, akár ajánlhatod is magad helyett. De ismét csak tudatosítsd: ahogy már az elején nemet mondani, úgy később kilépni is jogod van.
Te hogy éled meg, ha nemet kell mondani? Rutinszerűen megy, vagy megküzdesz vele? Mondd el itt, kommentben, vagy a Facebookon!