Miután a múlt héten belenéztünk a címkék rejtelmeibe, most beszélgessünk egy kicsit az E-számok rendszeréről. Erről a témáról mindenkinek van véleménye: van, aki szerint, ha egyszer engedélyeztek valamit, akkor az nem lehet káros. Mások viszont szigorúan csak az E-mentes élelmiszereket keresik, és úgy félnek a rejtélyes vegyületektől, mint a tűztől. Pedig a dolog szokás szerint nem fekete-fehér.
Megvehetjük egyáltalán, amiben E-szám van?
Az Európai Unió elődje, az Európai Közösség az 1960-as években alkotta meg az E-számozási rendszert, azért, hogy az élelmiszer-adalékanyagok minden ország fogyasztói számára egyértelműen azonosíthatók legyenek. Minden olyan adalékanyag, amelyet az élelmiszerek tartalmazhatnak, megjelölhető egy E-számmal, a konkrét szám attól függ, hogy az adott vegyület milyen funkciót lát el.
E100-E199: színezékek
E200-E299: tartósítószerek
E300-E399: antioxidánsok
E400-E499: emulgeálószerek, stabilizálók, sűrítőanyagok, zselésítő anyagok
E260 – E350: savanyúságot szabályozó anyagok (közülük több tartósítószerként is funkcionál)
E620-640 és 950-960: ízfokozók
(A teljes listát itt találod.)
A paradicsomra nem kell címke, így aztán E-szám sem
Persze mindez még nem ad választ arra, kell-e félnünk az E-számmal jelölt adalékoktól. Tök egyszerű lenne azt mondani, hogy „ugyan már, hiszen letesztelték, nem lehet káros”, mint ahogy az is remek szlogen, hogy „csak az E-mentes az igazi”. Csakhogy ezekkel a lózungokkal az a baj, ami a kategorikus kijelentésekkel általában: így, ebben a formában egyik sem igaz.
Az E-számmal jelölt vegyületek között ugyanis vannak teljesen ártalmatlanok, néhány példát máris sorolok erre:
E101: Riboflavin (B2-vitamin)
E140: Klorofill (növényekből nyert zöld színezék)
E160a: Karotin (az A-vitamin előanyaga)
E300: Aszkorbinsav (C-vitamin)
E330: Citromsav
Ugye, hogy ha magyarra fordítjuk, akkor rögtön nem annyira rémesek?
Vannak ugyanakkor olyan adalékok, amelyekkel jobb óvatosnak lenni, mivel az arra érzékenyeknél problémákat válthatnak ki. Persze itt is sok a „ha”, rengeteg embernek semmi baja nincs tőlük, mások pedig rosszul vannak, vagyis az egyéni érzékenység is sokat nyom a latban. Erre is sorolom a példákat:
E128: Red 2G (szintetikus vörös színezék, a bélrendszerben mérgező anilinné alakulhat, az EU-ban és számos más országban, például Ausztráliában, Kanadában, Japánban is tiltott a használata.)
E250: nátrium-nitrit (felvágottak, húskészítmények gyakori tartósító adaléka, az asztmásoknak, allergiásoknak és a migrénre hajlamosaknak érdemes vigyázni vele. Magas hőmérsékleten rákkeltő nitrózaminná alakulhat.)
E412: Guar-gumi (allergiát okozhat)
E621: Nátrium-glutamát (arra érzékenyeknél allergiás tüneteket válthat ki)
Akkor most para az E-szám vagy nem para az E-szám?
Fóbiásan nem kell rettegni tőlük, viszont ha valamelyik étel elfogyasztása után kellemetlen tüneteid vannak, akkor érdemes utánajárni, mi is okozhatja. Az semmiképpen nem előny, ha egy termék csomagolásán hemzsegnek az E-számok, de egy-két ártalmatlan adalék akár még a natúr termékekben is lehet. A megoldás itt is a sokat emlegetett józan paraszti ész: ha nagyrészt magad készíted az ételeket friss hozzávalókból, sok zöldséget, gyümölcsöt eszel, és alapvetően betartod az egészséges táplálkozás alapszabályait. akkor nagy baj valószínűleg nem lehet, belefér néha egy-egy feldolgozottabb kaja. Csak gyári, kész kajára viszont nem érdemes alapozni a táplálkozásodat, mert az aligha lesz egészséges – és nemcsak az E-számok miatt.