A cucc nem boldogít – de a minimalizmus sem

Már rögtön az elején kijavítom magam: ÖNMAGÁBAN a cucc nem boldogít, de ÖNMAGÁBAN a minimalizmus sem, akármennyien is fordulnak mostanság ehhez a divatos irányzathoz. De akkor mégis, merre keressük a kedvünk és az önbizalmunk jobbra fordulását?

Aki élt anno a hiánygazdaság idején, az tudja, micsoda élmény volt akkoriban kijutni a nagybetűs Nyugatra, és besétálni egy egyszerű szupermarketbe. Máig emlékszem a döbbenetes élményre, ami akkor ért, amikor a 80-as évek második felében Münchenben bementem egy mai szemmel közepes méretű üzletbe. Csillogó szemmel nézegettem (és persze vásároltam) a Limara dezodorokat, és a színes-szagos-csillámos írószereket. Mentségemre szóljon, 16 éves voltam, a csillámos toll elképesztő menőségnek tűnt a szememben.

A felhalmozás csak pótszer

Ma már mindez nem nagy ügy, elég bemenni egy bevásárlóközpontba, és hihetetlen mennyiségben és választékban tárul mindez, és még sok minden más a szemed elé. És persze jönnek az impulzusok bőven arra vonatkozólag is, hogy vásárolj, vásárolj, vásárolj, és akkor szép, fiatal, és tutira menő leszel. A reklámoknak ez a funkciója, egy életérzést próbálnak eladni, hogy vásárlásra csábítsanak.

A shopping csak egy ideig öröm – könnyen csömör lesz belőle

Arra már neked kell rájönnöd, hogy a vásárlás önmagában sem széppé, sem fiatallá, sem menővé nem fog tenni. Egy-egy vágyott cucc megszerzése persze mindig öröm, a vadászat és a gyűjtögetés ösztöne egyaránt bennünk van. De ha ez túlzott méreteket ölt, és öncélúvá válik, ráadásul még a szükségleteidtől is elrugaszkodik, akkor semmit nem érsz el vele a megcsömörlésen, és azon kívül, hogy lesz egy csomó felesleges franc, amit kerülgethetsz a lakásodban.

A lelki problémáidat egészen biztosan nem tudod megoldani vele. Ráadásul, ha a rendelkezésedre álló összegtől is elrugaszkodsz, még az anyagi nehézségeket is szépen kitermeled magadnak. Ezért is veszélyes hallgatni azokra a reklámokra, amelyek arra biztatnak, hogy hitelből vásárolj fel mindent, ami tetszik.

Nem csoda, hogy az őrült vásárlás közepette megszólaltak azok a hangok, akik szerint nem a felhalmozás, hanem épp ellenkezőleg, a feleslegtől való megszabadulás tesz boldogabbá.

A minimalizmus is lehet tévút

Egyre többen vallják magukat minimalistának. Divatos lett zen-stílusú, mindig makulátlanul rendes lakásban élni, és nyolc felsőből, három nadrágból, két szoknyából és két cipőből álló kapszulagardróbból öltözködni. Sokan a svéd lagom-ot és a dán hygge-t is a minimalizmussal azonosítják. Mások Marie Kondo elvei alapján pakolnak és dobálnak ki mindent, ami nem sugároz örömöt számukra. Nem tagadom azt sem, hogy a lomtalanítás, a nyomasztó feleslegtől való megszabadulás lelki felszabadulással is jár. A tisztulás, a rendezgetés, a dolgaink helyre rakása nem maradnak belső hatás nélkül, a külsőnk és a belsőnk kölcsönhatásban van egymással.

A Konmari-módszer hívei például sokszor számolnak be arról, hogy egyfajta lelki rendeződés is elindult náluk a tárgyak szelektálásával együtt. Sokszor kiderült például, mit igyekeztek a vásárlással, a gyűjtögetéssel elnyomni. Sőt: a tárgyi felesleg leépítése néha még a testre is visszahat, a felesleges kilóktól való megszabadulást is segíti. Van, akihez tényleg jól illik a minimalista élet, mert kiderül, hogy ez tényleg megy a lelkéhez, róla, neki szól.

A takarítással jár némi lelki felszabadulás, de a saját lelkeden való dolgozást nem úszod meg egy egyszerű selejtezéssel

Ám ha a minimalizmus csak egy újabb formális szabály lesz az életünkben, amelyhez egy idő után már kissé erőből ragaszkodunk, akkor azt hiszem, útközben elveszett a lényeg. Csak annyi történt, hogy a vásárlási szenvedély helyébe a szelektálási szenvedély lépett. Közben pedig elfelejtettük miről is szól mindez: rólunk. Ne kényszerítsen magára minimalista életvitelt az, aki csak a divat után menne. Van, aki tényleg sok cuccal érzi jól magát (persze vannak ésszerű határok), nem tud egy szál kapszulagardróbbal létezni. Mert ő olyan, akinek teli szekrényre van szüksége ahhoz, hogy tényleg jól legyen.

A mérce nem a minimalizmus, hanem a lelked!

A lényeg: te vagy. Nincs megszabva, hogy hány ruha lóghat a szekrényedben, annyi lógjon, amennyi a te belsődből következik, és amennyinek nemcsak a megszerzése, hanem a használata is jó érzéssel tölt el. A dolog nehezebb része, hogy a lelki munkát nem lehet megúszni és elalibizni. A külső rendrakásnak valójában, belül arról is szólnia kell, hogy végiggondolod: miért van szükséged ennyi mindenre, és miért pont ezekre a tárgyakra. Nem lehet megúszni azt sem, hogy időről időre kidobd, ami valóban felesleges. De ezt ne mechanikus szabályok mentén tedd (ilyen például az „amit egy éve nem használtál, az kerüljön a kukába” elv), hanem aszerint, hogy neked mi okoz örömöt, mit használsz szívesen, és mi az, ami csak azért van nálad, hogy eggyel több legyen belőle, és mert a vásárlás pillanatában jó ötletnek tűnt.

Azt, hogy pontosan mennyi mindenre van szükséged, senki nem döntheti el helyetted

Ha tele van a szekrényed ócska ruhákkal, akkor állj meg egy pillanatra, és gondold át, miért nem engeded meg magadnak, hogy ezeknél jobb minőségben járj. Tényleg nem telne legalább néha-néha egy jobb darabra? (Olyan is van persze, hogy tényleg nem, akkor ezekből kell kihozni amit lehet.) Vajon valóban nem tulajdonítasz semmi jelentőséget a külsődnek? Vagy csak nincs önbizalmad hozzá, hogy kívül is felvállald, aki belül vagy? Vagy épp hogy túl sok jelentőséget tulajdonítasz a külsőnek, ezért kell minden héten egy új sminkszer vagy testápoló? Azért gyűjtesz minden utazásról több kiló emléket, mert szeretsz a múltba révedni? Vagy ezek a tárgyak tényleg olyan érzelmi értéket képviselnek számodra, amelyek felülírják a racionális elveket?

Számtalan kérdés, és számtalan válasz létezik, ezeket neked kell megtalálnod, és megválaszolnod, és eszerint cselekedned. Akár segítséggel, ezért vagyunk például mi, coachok is, az a feladatunk, hogy segítsünk megtalálni a saját válaszaidat.

Játssz a saját szabályaid szerint!

Egy biztos: ha olyan szabályokat erőltetsz magadra, amelyekkel nem tudsz azonosulni, akkor aligha fogod jobban érezni magad. Nekem egyébként a minimalizmus helyett épp ezt mondja a svédek lagom-ja és a dánok hygge-je, de még a Konmari és a hobbitok is: nem túl sok, nem túl kevés, pont elég. Neked pont elég. Pont az, ami neked örömet okoz. Nem mondanám arany középútnak, mert a középszerű dolgok ritkán vannak aranyból, másrészt pedig mindenkinek máshol van ez a pont elég. Épp ez a szép benne – viszont épp ezért nem tud senki univerzális receptet adni.

A te cuccod, a te lelked, a te boldogságod. Erre érdemes rágyúrni.

Csók & csoki: Judit

Fotók: pixabay.com