A ghosting a bimbózó szerelmi kapcsolatok megrontója. Azt a jelentséget fedi, amikor az ígéretes randi után a másik fél egyszerűen szellemmé válik, felszívódik. Miért olyan gyakori ez ma? Miért olyan rossz érzés ez? És főként mit lehet ez ellen tenni? 

Ghosting – a randik rossz szelleme

A ghosting nagyon kellemetlen jelenség. Annak is, akit így hagynak ott, de annak is, aki felszívódik. Bár annál sokkal nyilvánvalóbb, akit így hagynak ott.

Akit egy randi, vagy egyenesen randisorozat után a ghosting keretében szó nélkük ott hagynak, éppen ettől szenved: a befejezetlenségtől, a lezárás hiányától. Úgy érzi magát, mint akit eltalált a derült égből egy féltégla. Volt egy menete a kapcsolatnak, ráadásul úgy nézett ki, hogy nem is rossz. Akkor mégis miért lépett le a partner?

A ghosting nyomán érzi úgy magát az ember lánya/fia (igen, ez pasikkal is megesik!), mintha 120 km/h-val kenődött volna fel a betonfalra. Megakadt a folyamat. Hirtelen. Magyarázat, látható okok nélkül. (Na, erre a láthatatlan okra még visszatérünk.)

És hogyan érzi magát az, aki felszívódik, aki a ghosting során a szellemet játsza?

Hát, ő sem jól. Nem, azt nem állítom, hogy közvetlenül a kapcsolat (megszakítása) miatt érzi magát vacakul. Bár ez sem kizárt. (Ahogyan vagyunk, annyifélék vagyunk.) Sokkal inkább azért, mert kapcsolati téren általában rossza  közérzete. Hogy nem jön össze. Mármint az igazi, tartós kapcsolat. A kapcsolat. Holott valahol a lelke mélyén ő is igazán és őszintén vágyik rá.

De ha egyszer adott két ember, akik kéreznek is vonzódást egymás iránt, ráadásul mindketten szeretnének egy normális, jól működő kapcsolatot (esetleg együtt is), akkor mi a jó kakukkfüttyért lép le az egyikük?

Ghosting – amikor a párod szellemé válik. De miért csinálja ezt? – fotó: pixabay.com

Ghosting – a felületesség az oka mindennek! 

A ghosting oka sok minden lehet:

• nem tudjuk kezelni a helyzetet, amit a mélyebb kapcsolat jelentene
• nem tudunk elköteleződni
• nem érezzük még időszerűnek a mélyebb kapcsolatot
• megijedünk a lehetőségtől, amit a szorosabb partnerkapcsolat jelentene
• és még nagyjából millió dolog jöhet szóba, mert mint korábban már említettem, ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk.

A ghosting sok ok miatt következhet be – például fel nem ismert feszültségek miatt. – fotó: pixabay.com

Ghosting, mert nem tudjuk kezelni a helyzetet

Ha nem tudjuk kezelni a helyzetet, amit egy tartós kapcsolat elmélyülése jelenthetne, akkor esélyes, hogy nem vagyunk felkészülve érzelmileg. Arra gondolok, hogy az érzelmi intelligenciának a társas kapcsolatokért felelős része nem fejlődött ki annyira, hogy képes legyen vele egy elkötelezett kapcsolatban létezni az ember fia/lánya.

Ennek is sok oka lehet. Nem kaptunk jó mintákat erre gyerekkorunkban a környezetünkben. Nem volt olyan helyzet, ahol ezt “gyakorolhattuk” volna (egyszerűen nem nagyon voltak párkapcsolataink kamaszkorunkban). Nincsenek konfliktuskezelési stratégiáink – mindentől megkíméltek minket gyerekkorunkban, így a tökéletes kapcsolatra, illetve valamiféle garanciára várunk, hogy ez a kapcsolat csakis tökéletes lehet egyetlen hangos szó nélkül…

Egy azonban biztos: a társas intelligencia olyan dolog, amit tanulni kell – mégpedig a gyakorlatban. Ezt nem lehet megúszni.

Ghosting, mert nem tudunk elköteleződni

Hasonló okai lehetnek annak is, ha úgy érezzük, nem tudunk elköteleződni. Ügyfeleim között találkoztam már olyannal, aki egy mélyebb beszélgetés után azt hozta fel indoknak, hogy fél. Túlságosan is kiszolgáltatottnak érezné magát a partnerrel szemben.

Ez bizalmi probléma. A mély kapcsolatoknak ugyanis mindig van kockázata. Ami paradox dolog, hiszen tartós, mély kapcsolatokat éppen azért szeretnénk, mert az ad egy biztos érzelmi hátországot, egyfajta érzelmi biztonságot.

Az éremnek azonban mindig két oldala van. Az érzelmi biztonságnak is meg kell fizetni az árát. A másik iránti bizalommal, ha úgy tetszik, kiszolgáltatottsággal. Aki ezt nem fizeti meg, az ne is várja, hogy a partner teljesíteni fogja az elvárásait.

Ghosting, mert nem érezzük időszerűnek a mély kapcsolatot

Ami igazából csak egy másik megfogalmazása annak, hogy félünk az elköteleződéstől, vagy hogy garanciát várunk a tökéletes kapcsolatra.

Ghosting, mert megijedünk a lehetőségtől

Van úgy, hogy azért félünk a mély párkapcsolattól, mert úgy érezzük, soha nem is lennénk alkalmasak ilyesmire. Ami – hacsak nem vagyunk teljes érzelmi roncsok, vagy nárcisztikus pszichopaták – nem igaz. Az már az esetek többségében sokkal inkább, hogy nem vagyunk jóban magunkkal. Kishitűek vagyunk. Az önbecsülésünk romokban. (Főleg egy ghosting átélése után.) “Nekem ez úgysem sikerülhet…” – gondoljuk mi.

Pedig lehet, hogy csak időt nem hagytunk magunknak. És a másiknak. Hogy összecsiszolódjunk. Hogy meglegyen az a közös “gyakorlat”, aminek mentén össze tudjuk rakni a működésünket, a közös életünket.

Ghosting – OK, de hogy jön ide a felületesség? 

A ghosting sok-sok okát nagyjából majdnem mind vissza lehet vezetni egy főokra. A felületességre.

Felületesek vagyunk az ismerkedéskor – hajlamosak vagyunk a külső és/vagy néhány felületes jellemvonás alapján dönteni, hogy kapcsolatot kezdünk-e valakivel.

Felületesek vagyunk, amikor a kapcsolat megszakításáról döntünk – akár ghosting keretében lépünk le, akár SMS-ben szakítunk, akár hajlandóak vagyunk a másik szemébe mondani, hogy vége. Mert néhány szembetűnő dolog miatt adjuk ki a másik útját.

De nagyon sok esetben inkább azért, mert dolgozik bennünk a begubózott egónk, amelyik sikítja, hogy “Hagyjál békén!”. Jó lenne a szép, kiegyensúlyozott párkapcsolat – de a nyűgök nélkül. Ha a másiknak baja van, akkor hagyjon békén. Oldja meg ő a saját problémáit. Én is megoldom a magaméit.

Ezzel azért van baj, mert a párkapcsolatba invesztálni kell. Érzelmeket, figyelmet, bizalmat. Ha győz a “Hagyjál békén!” hozzáállás, a partner joggal érzi, hogy egy egoista mellett kötött ki – és lehet, hogy inkább a ghosting mellet szavaz. Hamarabb, mint ahogyan mi lelépnénk, csak hogy meglegyen a békénk.

Vagyis a felületesség ott bosszulja meg magát, amikor nem szánjuk rá az időt, hogy kiépíthessünk egy mély kapcsolatot. Hogy belevigyük a kapcsolatba magunkat, az érzelmeinket, a közös élményeket (ami nem merül ki csak a szexben), a figyelmünket, hogy megismerhessük, milyen ember is a másik valójában – és az őszinteségünket, hogy a másik ugyanúgy megismerhesse a mi valónkat.

Ghosting – hogyan lehet kivédeni? 

Rossz hírem van: sehogy.

A párkapcsolat ugyanis közösségi műfaj. Ketten kelletek hozzá. És Te hiába akarsz baromi odaadó lenni, és figyelmes és kedves és elragadó és őszinte, ha a másik erre nem hajlandó. Ha így mész bele egy kapcsolatba, annak sosem lesz jó vége – kivéve, ha kifejezetten vágysz egy függő kapcsolatra.

Van azonban mégis valami, amit megtehetsz, hogy a ghosting ne érjen hasba szúrásként akkor, amikor már jobban belebonyolódtál a kapcsolatba.

Még azelőtt kizárod a kapcsolatot, mielőtt esélye lenne a másiknak a ghostingra.

Nem, nem az összes kapcsolatot. Próbálkozni, keresni kell – olyan csak a mesében van, hogy majd jön a herceg fehér lovon, mert egész életében csak Téged keresett, pedig még azt sem tudta, hogy nézel ki, mi a neved, és hogy mi a kedvenc színed. (Ébredj fel! Ez a mesében is csak Csipkerózsikának jött össze, de neki is csak azért, mert a három tündérkeresztanya jó marketinget tolt neki.)

Azt viszont megteheted, hogy szabályokat fektetsz le, elvárásokat fogalmazol meg. Amiket minimálisan jó, ha a partnered meg tud ugrani.

Ezt azonban mindig kísérje a vállalt “kötelezettségek” megfogalmazása is. (Tudod, a jogok és a kötelezettségek ugyanannak a dolognak a két oldala – vagyis mindig együtt járnak! A demokráciában legalábbis. Vagyis ha Te is egyenrangú kapcsolatra vágysz, akkor legyenek szabályaid, de vállalásaid is.)

Ezek a vállalt kötelezettségek mutatják majd meg a partnerednek, hogy Neked mi fér bele egy kapcsolatba, Te mit vállalsz a kapcsolat működtetése, fenntartása érdekében, Te mit fektetsz bele. Jó esetben ezek a vállalások nagyjából egybe esnek a partnered elvárásaival – és ezért tud majd működni a kapcsolatok.

Ha például vállalod, hogy őszinte leszel, hogy megadod a párodnak a teljes figyelmedet, amikor ketten beszélgettek (és közben a TV-t nézed), hogy hajlandó vagy beengedni az érzelmi és szellei magánszférádba is (és megosztod vele a gondjaidat, gondolataidat) – azaz “kiszolgáltatod Magad” neki, és ezzel megszavazod neki a bizalmat, akkor ez tetszhet a partnerednek is. Lesz módja rá, hogy elgondolkodjon, tényleg ez kell-e neki. Ahogyan Te is eldöntheted, hogy valóban rá van-e szükséged.

A ghosting ellenszere: a kockázatvállalás

Igen, ez azt is jelenti, hogy időnként sérülhetünk. De ez akkor is előfordulhat, ha amúgy többnyire kiegyensúlyozott, tartós kapcsolatban élsz már 25 éve.

Miért? Mert ahol két ember van, ott két érdek is van. Ezek – különösen szoros kapcsolatban – előbb-utóbb ütköznek. Mese nincs. És ezek során összeszedhetünk néhány tüskét is.

A kifejezetten vacak és a jó párkapcsolatok között csak annyi a különbség, hogy mihez kezdünk ezekkel a tüskékkel. Hogy nekünk van-e annyi rezilienciánk (lelki rugalmasságunk), hogy ezeket képesek legyünk átvészelni. Hogy a partnerünkben van-e annyi érzelmi intelligencia, hogy belássa, ha hibázott, és bocsánatot kérjen. (Ugyanez igaz fordítva is ám!)

Egy kapcsolat felvállalása és működtetése mindig kihívás, mindig hordoz kockázatot. A kockázatokat pedig csak egy módon lehet kezelni: ha közös problémának tekintik a felek, és együtt húznak a megoldás érdekében. Együtt fektetnek bele a kapcsolatba érzelmileg, és közös szabályok mentén működtetik a kapcsolatot.

A kapcsolat mindig egy kihívás. Márpedig sem kihívás, sem befektetés nem létezik kockázat nélkül. A kockázatokat közösen tudjátok tompítani. Ezzel sokat el is tudtok kerülni, másokat meg kezelhető szintre tudtok minimalizálni.

De attól kockázatok még lesznek.

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂 

Fotó: pixabay.com/geralt és pixabay.com/darksouls1