Nemrég dobta fel a Facebook azt a cikkemet, amelyben először írtam a szavak erejéről, és pár olyan szóról, amelyektől rövid úton nagy piros kiütéseim lesznek. Erről – és Csilla egy nemrégi kérdéséről, amelyben pont ilyen kifejezések után nyomozott – jutott eszembe még néhány olyan kifejezés, amelyek segítségével jó eséllyel magunkat fokozzuk le gyerekké. Hallottátok már, amikor egy nő azt mondja a hobbijáról, hogy jaj, ez csak afféle kis női huncutság? Vagy hallottátok már a kis női csacskaság kifejezést? Esetleg mondta már (jellemzően nő) a közeletekben, hogy kikapok?
Jaj, mi csak csacskaságokról szoktunk csacsogni, ne is vegyél komolyan…
Nos hát, az a nagy helyzet, hogy huncutkodni a kisgyerekek szoktak. Jó, persze, van a szónak egy szexuális értelmezése is a felnőtteknél, de speciel én arra sem használnám. Egy bölcsisre jogos azt mondani, hogy olyan kis huncut, de egy felnőttre egészen biztosan nem. Azt pedig egyenesen kikérném magamnak, hogy bármilyen kedvtelésemet, legyen az a külső szemlélő számára bármennyire jelentéktelen is, csacskaságnak minősítsék – már csak azért is, mert nekem viszont fontos az a bizonyos valami.
Ami női, az csakis csacskaság lehet?
A férfiak soha nem mondanák a számukra fontos dolgokra, hogy csacskaság. Tanulj tőlük!
Ezeket a szavakat jellemzően női időtöltésekre szokták használni, úgyis mint például shoppingolás, sminkelés, barátnőkkel beszélgetés egy süti mellett, táncóra, ilyesmi. DE vajon hallottátok-e már, hogy egy férfi azt mondja például a motorszerelésre, a horgászatra, vagy a barátokkal való sörözgetésre, hogy ez afféle kis huncutság vagy csacskaság? Nem jellemző. A nők jó része viszont használja a fenti kifejezéseket, amelyekkel viszont önként és dalolva felvállalja, hogy az ő szeretett időtöltései gyerekes dolgok, a férfiak hasonló hobbijaival szemben kevésbé fontosak. Afféle kis gyerekes izékék, amelyekre tényleg csak akkor kell időt szánni, ha az utolsó tányér is makulátlanra van mosogatva.
Barátság vagy alárendelt helyzet?
A másik „kedvencem” a „kikapok”. Kikapni szintén a gyerekek szoktak, de ők is csak olyan családokban, ahol nem ismerik a gyerekbántalmazás fogalmát. Ahol „kikapsz”, onnan menekülj, mert az egy bántalmazó kapcsolat, akár a párodtól tartasz, akár a főnöködtől. Nem egészséges, inkább keress más közeget, ahol felnőttszámba vesznek. Ha pedig egy baráti társaságban vagy hajlamos ezt elejteni, akkor gondolkodj el, hogy a barátaid körében vagy, vagy egy diktatórikus csoportban, ahol legfeljebb boxzsák lehetsz, ha verbálisan is. Merthogy a szó sajnos erre utal.
Ahol attól kell tartanod, hogy kikapsz, onnan menekülj, de villámgyorsan!
Ha most azt mondod, mindez nem fontos, akkor csak egy napig figyeld, milyen szavakat használsz magadra, azokra a dolgokra, amik neked fontosak, vagy azokra a helyzetekre, ahol mered vállalni a véleményedet. És aztán figyeld meg azt is, hogyan bánnak veled abban a közegben, ahol ezekkel a kifejezésekkel illeted magad. Ha pedig esetleg nem tetszik, amit látsz, változtass: kezdd mindjárt a szavaidon. A felnőttség és a felelősségvállalás azt is jelenti, hogy nem minősíted magad direkt vissza kisgyerekké, és nem kérsz bocsánatot mindazért, ami fontos neked. Hidd el, az erőltetett cukiskodás nem visz előre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: