A párkapcsolat a téma nálunk már harmadik hete – és ez nem véletlen. A Facebookon közzétett posztból és az arra adott heves reakciókból indult az egész. Az első kérdés az volt, hogy miért van az, hogy a mai pasik szinte semmit nem tesznek bele a párkapcsolatba, elkényelmesednek, és teljesen természetesnek veszik, hogy az mégis működik? Mindettől már messze jutottunk Hozbor Vanda párkapcsolati coach vendégposztjával, és Judit múlt heti cikkével. Minden szavukkal egyet értek, de szerintem még valami kimaradt…

A párkapcsolat elpunnyadása – régen is ez volt, most is ez van…

A számomra van egy csavar az egészben. Judit történelmi kitekintésével egyetértve régen a fásult, elkényelmesedett párkapcsolat volt az alap. Mert többnyire – tisztelet a szerencsés kivételeknek – nem a szerelem volt a kapcsolat alapja. Hanem a családok közötti megegyezés, lehetőleg a vagyon egyesítése, így biztosítva a következő generációk jobb megélhetését.

Aki egy ilyen párkapcsolatba lépett be, az eleve nem is számíthatott arra, hogy a kötelességeken túlmenően különösebb meglepetések érhetnék a párja részéről. Szóval az érzelmi szinten elkényelmesedett, fásult párkapcsolat volt a normális.

Szóval ami nekem nem fér a fejembe, az az a körülmény, hogy régen ugye nem kellett, hogy a szerelem legyen egy párkapcsolat stabil alapja. A közösség ellenőrzése, az erkölcsi megítélés, illetve a pap előtt adott szó, ígéret annál inkább. Ez volt a fásultság, az elkényelmesedés alapja.

Ma, amikor viszont már lehetőség van arra, hogy szerelemből házasodjunk, éljünk együtt, vagyis nem kell, hogy eleve egy tompult párkapcsolattal induljunk, mégis elérjük a régi szintet. Jön a kényelem, a fásultság.

fotó: pixabay.com

Miért fáj a párkapcsolat tompulása annyira nekünk? 

Mert van viszonyítási alap. Mert nem így kezdődött. Régen sem volt ez így OK, de ezzel a nívóval kezdte a párok, és nagyjából ez is maradt életük végig. (Földi siralomvölgy, brrrr….) Így csak tartani kellett a színvonalat.

Ma azonban ennek a nívónak a hatalmas esését jelenti a párkapcsolat elkényelmesedése. Márpedig magasról esni mindig sérüléssel jár.

Ez az oka, hogy annyian adják be a válókeresetet. A párkapcsolat nem egyszerűen elfárad, kiüresedik, hanem elveszik. Aki ezt megéli, úgy érzi, hogy elvett tőle valamit a párja, ami régen megvolt. És ezért kifosztva érzi magát. Érzelmileg. És ez sokszor rosszabb, mintha anyagilag fosztanák ki az embert.

És hidd el, ez akkor is így fáj, ha történetesen pasi vagy, és pasiként érzed úgy, hogy a párod már nem ad Neked semmi olyat, amitől élő, vibráló lehetne a párkapcsolat.

A párkapcsolat alapja: a közös érdeklődés – hát egy frászt! 

Közgazdász vagyok és coach is, így a viselkedési közgazdaságtan kutatásai különösen érdekelnek. Így bukkantam rá egy Gary Becker nevű kutató életművére. A hapsi anno a Chicagoi Egyetem elismert közgazdászporfesszora volt, aki olyan érdekes területeket kutatott, mint pl. a bűnözés közgazdaságtana. Meg a házasságé. Ja, és nem mellesleg ezekért az úttörő kutatásokért Nobel-díjat is kapott.

Na szóval, régen sok mindent gondoltak a házasságról, pl. azt is, hogy ehhez nem kell mindig szerelem. Ezért bizonyos kereteken belül tudtak csak a helyzet javításán gondolkodni. Ezért terjedt el a tévképzet, hogy a párkapcsolat alapja hosszú távon a közös érdeklődés lesz. (Mert akkor majd megjön a szerelem is – talán.)

Hogy ez mennyire nem így van, arra ékes bizonyítékokkal szolgálnak a mai válási statisztikák és Gary Becker kutatásai. A fogyasztói társadalom terjedésével ugyanis a párkapcsolat is “konzumálódott”. Abbanaz értelemben mindenképpen, hogy nem a közös gazdasági összefogás, együttműködés lett a házasság gazdasági alapja – hanem a közös érdeklődés.

Még pontosabban a közös élmények.

Abszolúte pontosan pedig a közös fogyasztói élmények.

Ez még önmagában nem lenne baj. Kellenek a közös élmények, sőt kellenek a közös fogyasztói élmények.

IS.

A probléma ott van, hogy csak a közös érdeklődés, a közös fogyasztás marad – és ezzel vágunk neki egy párkapcsolatnak. Utána meg csodálkozunk, hogy a párkapcsolat ellapaosodik, elkényelmesedik, elfásul.

És hajlamosak vagyunk mindezért kizárólag a párunkat okolni.

Pedig igazából lehet, hogy mi sem azt adjuk neki, amire neki szüksége lenne. Mégpedig azért nem, mert a közös fogyasztási-felhasználói élmény adrenalinlökete hamar elül, és kiderül, hogy nagyon nem vagyunk szinkronban egymssal.

Vagyis a közös érdeklődés jó dolog, és komolyan hozzátehet egy párkapcsolathoz, de nem az lesz az alapja, a megtartója.

A párkapcsolat valódi megtartója

Ehhez nem kell sokat agyalni, hogy rájöjj, mi az, ami valójában képes hosszú távon is fenntartani a párkapcsolatot. Elég, ha csak arra gondolsz, hogy min szoktál a pároddal a leggyakrabban veszekedni,  hogyan teszitek mindezt – és közben hogy érzitek Magatokat.

Ha tökmindegy, mi a veszekedés felszíni kiváltó oka, de perceken belül

• magasra csapnak az indulatok
• már régen nem az eredeti témán vitatkoztok, hanem helyette egymás felmenőivel foglalkoztok,
• illetve egymást minősítitek,

akkor biztosan tudhatod, hogy valójában a kettőtök értékrendje ütközik éppen.

Mert amikor minősítgetitek egymást, akkor valójában a másik olyan értékrendbeli sajátosságait emlegetitek fel, amivel nem tudtok mit kezdeni, nem tudtok együttélni.

Ezért is vagytok ilyenkor olyan indulatosak is. A párod azt mondja, hogy lusta vagy, mint a Föld, mert még nincs eltakarítva a reggelije után az asztalról a tányér délben sem? Mire közlöd, hogy ennyi önállóság lehetne már egy felnőtt emberben férfi létére is, hogy elpakolja maga utána  mosogatóba a szennyes edényt. Ő a szorgalmadat támadja, ami neki valószínűleg még otthonról hozott női, családi érték, Neked meg fáj kutyául, mert mintha az anyukádat hallanád gyerekkorodból, Te pedig az önállóságának viszel be egy balegyenest, ami viszont hozzátartozik a párod férfiidentitásához.

Teljes siker, mindenki ott ütött a másikon, ahol igazán fáj neki.

Ezért is érezzük úgy egy-egy ilyen veszekedés után, hogy a párunk visszaélt a bizalmunkkal. Elárult.

Hiszen mi a párkapcsolat előrehaladásával szinte mindent feltárunk magunkból – az értékrendünket is. Ha ez ütközik a párunkéval, akkor legyél rá felkészülve, hogy hamar kiabálás lesz szinte mindenből.

Szóval ha a hosszú távon is jól működő párkapcsolat a célod, akkor jó, ha az értékrendbeli közös pontokat kezdesz el keresni kettőtök között, és nem az lesz a lényeg, hogy mindkettőtök kedvenc színe a kék legyen, vagy éppen a paprikáskrumpliért rajongjatok oda-vissza.

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂 

Fotó: pixabay.com/Unplash