Mert itt ez a szokás, és kész…

Ahogy lépésről lépésre közeledünk ahhoz a naphoz, amelynek pont a szeretetről, az elfogadásról, és hasonlókról kéne szólnia, úgy veszem észre egyre inkább, hogy fárad a jónép, fogy az energia, fogy a türelem, fogy a tolerancia. Egyik nap azon háborodik fel valaki internet-szerte, hogy miért nem december 24.-én állítja mindenki a karácsonyfát, milyen dolog már, hogy van akinél ekkor már hetek óta csilingel a kínai égősor. A másik hétvégén, másvalaki, némi maró gúnnyal boldog vásárlást kíván a Facebookos ismerőseinek. A harmadik alkalommal azon akad ki valaki, hogy mások nem halászlevet és mákos bejglit tesznek az ünnepi asztalra, holott pedig itt ez a szokás. (És ez még csak az, amit a viszonylag szűrt üzenőfalamon láttam…)

Fenyő, dísz, ajándék – de mindezt csakis egyféleképpen lehet? (Fotó. Pixabay)

Nekem meg szokás szerint szöget ütött a fejembe ez az egész, és kicsit elgondolkodtam

ezen a „márpedig itt ez a szokás” jelenségen.

És hát, elég rövid idő alatt arra jutottam, hogy ez a mondat biza’ nem nagyon felel meg érvnek. A világ változik, az életünk olyan tempóban gyorsul, hogy csak kapkodjuk a fejünket, eszméletlen mennyiségben jönnek az információk, szóval szinte bármit megismerhetünk, kipróbálhatunk, ami itt épp nem szokás. Vagy kitalálhatunk valami teljesen újat, a magunk és családtagjaink kedvére. Miért is ne tennénk?

A kőbe vésettnek tűnő szokások persze biztonságot adnak,

kényelmes komfortzóna-fílinget, nem kell sokat agyalni rajtuk, csak tenni a dolgunkat. Viszont az a baj velük, hogy egy idő után jó eséllyel puszta formalitássá válnak, és már nem hozzátesznek az életünkhöz, hanem elvesznek belőle. Amikor azért készítesz sütés nélkül kekszgolyót Karácsonyra, mert az albiban nincs egy rendes sütő, akkor annak van magyarázata és értelme. Amikor húsz évvel később, a családi házban már hiper-szuper sütő van, de te még mindig a kekszgolyócskákat gyúrod, akkor lehet, hogy nem árt átdolgozni a rendszert (kivéve persze, ha a család minden tagja egyként rajong a kekszgolyókért). Ha azért díszíted 24.-én a fát, mert ettől érkezik meg a karácsonyi hangulatod, akkor az megint teljesen rendben van. De ha 24.-én már a nyelved is lóg, és díszítés helyett inkább leülnél öt percre, akkor miért is ne öltöztethetnéd fel azt a fát már akár hetekkel korábban? Napláne, ha épp így hosszabbítod meg az ünnep, és a készülődés hangulatát… Ha gyönyörű sajátkezű ajándékokat készítesz, az is oké – de légyszi, ne tekintsd kommersz marháknak azokat, akiknek mondjuk kevesebb a türelmük, kézügyességük, energiájuk, vagy egyszerűen inkább mást csinálnának kézműveskedés helyett, és vérlázító módon boltban veszik meg az ajándékot, a kaját, ráadásul mindezt esetleg épp a tömeggel együtt, Ezüst- vagy Aranyvasárnap teszik.

Ne hagyományból, szívből! (Fotó. Pixabay)

Ha lehet, inkább felejtsd el a kőbe vésett dolgokat

inkább nézd meg nyugodtan mindennek a másik oldalát, keress új, kreatív megoldásokat, és figyelj fel azokra az érvként felhozott szavakra, kifejezésekre, amelyek voltaképpen nem is érvek, csak arra szolgálnak, hogy a másik bebiztosítsa a vitában való győzelmét, vagy legalábbis kreáljon valamilyen látszólagos erkölcsi fölényt veled szemben. Kezdj gyanakodni, ha valaki a „közösségre” vagy az „értékekre”, vagy a „hagyományra” hivatkozik (esetleg még csavarva egyet a dolgon, lebiggyesztett szájjal kritizálni kezdni a „modern”, „elüzletiesedett”, „kütyünyomkodó” világot), mert ezek olyan megfellebbezhetetlenül hangzó izék, amelyeket úgy egyezményesen nem illik megkérdőjelezni. Vagyis az illető egyszerűen be akarja biztosítani, hogy valamiféle légből kapott erkölcsi piedesztálról nézhessen le rád, te meg minél gyorsabban szégyelld el magad.

Mindig van, aki megmondja, hogyan is kéne “rendesen” élni. De muszáj rájuk hallgatni? (Fotó: Pixabay)

Ha pedig azt mondja, hogy azért haragszol rá, mert tükröt tartott neked, és magad is tudod, hogy igaza van, akkor pláne minimum legyen gyanús, hogy itt most csúnyán meg akarnak vezetni. Nem tagadom, vannak olyan helyzetek, amikor tényleg tükröt tart nekünk valaki, olyasvalamivel szembesülünk általa, amit eldugni igyekeztünk, és az nem mindig kellemes – ilyenkor pedig valóban nem árt elgondolkodni. De ha a másik felsőbbrendűen kinyilatkoztat valamit, neked pedig kötelező lenne vele meghunyászkodva egyetérteni, mert, ugye, ő az „értéket” képviseli, no, az pont nem ez a helyzet. Az csak egyszerű, szimpla manipuláció.

Jogod van nem egyetérteni, jogod van másként csinálni, mint ahogyan elvárják, és ezért nem kell bocsánatot kérned, nem kell magyarázkodnod, vagy pláne rosszul érezned magad. Egyszerűen menj a saját utadon, és érezd jól magad a saját életedben – végülis ez lenne a cél, nem?

Csók & csoki: Judit