Manapság egész iparág épül arra, hogy a sikersztorik mindenki életének részei legyenek. Én viszont egyre több olyan nővel találkozom a coaching során, akik számára a sikersztorik egyáltalán nem az ösztönzésról, a motivációról szólnak…

Sikersztorik – miért nem működnek? 

A sikersztorik alapvetően a motivációt kellenének, hogy szolgálják: ha látom, hogy másnak is sikerült, akkor nekem miért is ne sikerülhetne? Hiszen a másik is ugyanolyan hús-vér ember, neki sem volt könnyebb, amikor nekifogott a vállalkozásának, a fogyókúrájának, a jógának, a tökéletes otthon berendezésének, a kifogástalan háztartás vezetésének, munka és család mellett a hetedik diplomája megszerzésének…

Igen, egy darabig jók is ezek. Viszont most valahogy mintha kezdene visszájára fordulni ez a jelenség. Sok nő, akivel beszélek, ezeknek a sikersztoriknak a hatására csak még messzebb érzi magától az álmát ahelyett, hogy elérhetőnek látná.

De miért? 

A beszélgetések alapján a következő kép rajzolódott ki előttem…

fotó: stocksnap.io

Sikersztorik – a kevesebb több! 

Ha nem dőlne mindenhonnan, médiából, könyvespolcról, a barátnőkkel folytatott beszélgetésekből, stb. az, hogy bezzeg a másiknak sikerült, akkor talán megmaradhatna a sikersztorik varázsereje. Így meg olyan a feeling, hogy “inflálódik” a sikerek valódi értéke, ösztönző ereje.

Egyrészt azért, mert ha ennyi van belőle, csak nekem nem jött össze eddig, akkor tuti én vagyok a lúzer. (Vagyis éppen rombolni fogja az önbecsülést ahelyett, hogy motiválna.)

Másrészt a siker attól siker, hogy kiugró, rendkívüli. Ha ennyi van belőle, ráadásul valaki egyfolytában halmozza a sikereket, akkor nem ez a természetes, a normális? És akkor megint csak ott tartunk, hogy úgy érzem, minden sikeres ember rúg még egyet az önbecsülésemen, mert én nem vagyok normális, én kilógok a sorból…

 

A coach (köz)beszól: 

Itt kellene egy jó coachinggal sokak fejében rendet tenni! A siker ugyanis korántsem biztos, hogy valami kiugró kell, hogy legyen! Egyáltalán nem biztos, hogy csak valami egyedi, eddig soha nem látott teljesítménnyel lehet lenyűgözni a világot. Lassan ott tartunk, hogy én már azzal is képes vagyok elismerő pillantásokat bezsebelni, hogy 25 éve boldog házasságban élek a férjemmel… Rendkívüli? Igazából nem, tökre hétköznapi dolog, hogy valaki tartósan családban él. 

Számomra azonban sikersztori. Miért? 

1. Mert nem kevés melóm van benne, hogy 25 éve együtt tudunk lenni jóban-rosszban. (Mondjuk, ez kölcsönös!)
2. Mert én ettől boldog vagyok! 

És akkor meg is van a siker két legfontosabb kritériuma: munkával jár, aminek olyan eredménye van, ami tartósan boldoggá is tesz. Ki érzi úgy, hogy ez a siker definíciója? Én igen. 

Sikersztorik – nem mindegy, ki a példakép! 

Akiket manapság példaként állítanak elénk – tisztelet a kivételnek – sok szempontból NEM lehetnének példaképek. Legalábbis meglehetősen ellentmondásos a megítélésük. Például sok celeb példaként van elénk állítva, sikeresnek nevezik őket. De mi a siker? Az, hogy egy valóságshow-ban lejáratom magam ország-világ előtt? Hogy jól odamondhattam a másik celebnek? Hogy felépítek egy komoly céget, aminek kifejezetten jó eredményei vannak, jó a célkitűzése, de aztán hülyeségeket beszélek – éppen azon a szakterületen, amire a cégem épül? 

Ha ezt éreznénk sikernek, akkor nem övezné ennyi vita ezeknek a celebeknek a működését, mert mindenki számára egyértelmű lenne, hogy ez a norma. 

A másik: lehet, hogy valaki tényleg jó példával szolgál, tényleg valódi siker a sikere, nemcsak egy média által fújt sikernek látszó lufi, hogy legyen miről írni – de akkor is marad a kérdés, hogy ő-e a nekem való ember, az ő sikere-e az, amire nekem szükségem van motivációként? 

Mert ez sem mindegy. 

A sikeres emberek, a példaképek ugyanis – anélkül, hogy tudnának róla, hiszen lehetséges, hogy az életben nem találkozunk – egyfajta mentorok. Éppen a példájuk az, ami vonalvezetőként szolgál. (Nem, nem leutánzás miatt, csak iránymutatásként.) Ők azok, akiknek a példájából erőt lehet meríteni akkor is, amikor éppen nem úgy néz ki, hogy beérik a fáradozásaim gyümölcse, sőt. 

Márpedig ha ilyen egy példakép, egy mentor, akkor neki olyan sikersztorja kell, hogy legyen, amivel én azonosulni tudok. 

A coach (köz)beszól: 

Persze ez rögvest felveti azt a problémát is, hogy vajon mi tudunk-e magunknak példaképet, sikersztorit  választani. Azt és olyat, aki és ami nekünk a legtöbbet segíthet. Vagy már az elején feladjuk, és inkább belefulladunk a sikersztorik tengerébe…

Szóval jó, ha tényleg belülről jövő ösztönzést kapok – ezt pedig csakis az azonosulással érhetem el. Különben nem érzem az magaménak a történetet, legyen az bármilyen nagy sikersztori is. 

Sikersztorik – nem mindegy, mikor kapom az arcomba!

A kudarc harmadik oka a sikersztorik esetében (remélem, értékeled tőlem az előbbi képzavart… 🙂 ), hogy a belső motiváció nem csak úgy villámcsapásszerűen jön. Még akkor sem, ha úgy érzed. (Az a felismerés, ami max az utolsó lökést adja, de messze nem akkor és ott történik meg az első lépés!)

A belső motiváció nem csak úgy lesz a semmiből, hanem kialakul. Egy folyamatban. 

Miért? 

Mert belülről motivált ember csak az lehet, aki ismeri önmagát.

Tudja, hogy mivel lesz képes azonosulni akár példakép, akár sikersztorik szintjén. És ezt azért tudja, mert tudja, hogy mi a jó neki, mire van szüksége, mi érdekli, mi az, amit igazán szívesen, szenvedélyből képes csinálni akár egy életen át is (nekem ez a tanítás) – vagyis ismeri a saját igényeit, határait, komfortzónáját, identitását, vágyait, érdeklődési köreit, stb. Mert akkor tudja, hogy mivel képes motiválni önmagát. És ha ismeri magát, akkor azt is tudja, hogy hol találja meg magában legbelül azt a nyomógombot, ami kiváltja belőle a elkötelezettséget, a kitartást, az erőt, hogy végig is tudja csinálni. Ez lehet egy emlék, lehet egy erős, égető vágy, lehet egy flow-t okozó tevékenység… Bármi, de pontosan tudom, hogy ez az enyém, rám ez hat, ez adja a “lelki üzemanyagot a megvalósítás rakétájába”. 

Mert ismerem magam. 

A motiváció az önismereti utazásunk része.

Aki nem ismeri magát, nincs jóban magával, nem képes önazonosnak lenni, az ne is számítson arra, hogy valaha is jól és motiváltnak fogja magát érezni a sikersztoriktól.

Szóval gondold újra! Aztán nekiállhatsz a saját sikersztoridnak. 🙂 

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂 

Fotó: Lesly B. Juarez/stocksnap.io