A megbocsátás az a gesztus, amit szeretnek mostanában a pozitív gondolkodás szellemében úgy értelmezni, hogy ez a lelki békénk záloga. Nemrég Magyarország egyik legsikeresebb motivációs előadójának Facebook-csoportjában sikerült megkavarnom az állóvizet kissé ezzel kapcsolatban – már csak azért is, mert természetesen a megbocsátás – ismét – valamiféle női erényként volt aposztrofálva. 

A megbocsátás mint női erény

Valamiért még mindig élnek az olyan közmondásszámba menő dalszövegek, mint “A jó asszony mindent megbocsát”. Tudja fene, hogy miért. Én speciel még a Bibliában sem találtam olyan kitételt, ami szerint Jézus kizárólag a nőkre bízta volna a megbocsátást. Sőt. Általános keresztényi erénynek nevezte az alkalmazását. 

Aztán ott van a közgondolkodásban a másik típus, a fúria. Ő a megtestesült bosszúálló. Főleg filmeken és szappanoperákban lehet mostanság találkozni vele. Meg a Facebookon… Na, ő az, aki garantáltan nem képes semmi olyasmire, aminek köze van a megbocsátáshoz.

Én azonban hiszem, hogy a két véglet között van a többség: akik nagyon is szeretnének minden olyan szitut lezárni, ami konfliktusos, még akkor is, ha őket bántották meg, és megszabadulni annak minden érzelmi terhétől. De biztos, hogy erre a megbocsátás a legjobb módszer? 

A pozitív nem hurráoptimistát jelent ám! 

Még akkor sem, ha a megbocsátás a téma. A magukat pozitív beállítottságúaknak vallók ugyanis lelkesen állítják ezt (ezt a képet a fentebb már emlegetett motivációs előadó csoportjából vettem, ez volt az a kép, ami alatt kitört a vita a megbocsátásról). 

A hurráoptimista megközelítés szeritn ugyanis a megbocsátásra nekünk van szükségünk a lelkünk nyugalmához. Ha mindig magunkkal cipeljük a neheztelést és a haragot, akkor azzal csak magunkat mérgezzük. 

Ez mind szép és jó. Még lehetne akár igaz és működő is. Csakhogy alapvetően téves hurráoptimista feltételezésen alapul. Mégpedig azon, hogy

a megbocsátáshoz elegendőek vagyunk mi. 

És ez, kérem szépen, egy kapitális baromság, amivel milliók ámítják magukat. 

Egyedül nem megy… – még a megbocsátás sem

Ez az az eset ugyanis, ami egyedül nem megy. A megbocsátás ugyanis egy kapcsolati válság lezárása. Márpedig ha kapcsolati elem, akkor ez azt is jelenti, hogy 

kettőn áll a vásár. 

Én lehetek baromi megbocsátó, ha a másik nem az. Vagyis ha az egyikünk semmi szín alatt nem óhajt megbocsátani, akkor a kettőnk kapcsolata marad az, ami eddig is volt: egy elcseszett viszony. 

A coach (köz)beszól: 

Még mielőt valaki elkezdene újfent a keresztény megbocsátásra hivatkozni, szeretném neki idézni a Mi atyánk… kezdetű örökebcsű egyik sorát: 

“és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…”

Tetszik, nem tetszik, ott a kölcsönösség: a Jóisten is megbocsát, ha mi is gyakoroljuk a megbocsátás szép szokását. Mi nem is tudjuk másképp gyakorolni, csak egymáson, mert érdekes lenne, ha mi akarnánk megbocsátani az Isten vétkeit… (Ugye, hogy ez hülyén hangzik?) És mivel régebben evidens volt, hogy mindenki érvényesnek tekintette magára a megbocsátás erkölcsi normáját, nem is volt kérdés, hogy előbb-utóbb mindenki megbocsát  másiknak a keresztényi szeretet nevében – vagyis igenis megvolt a kölcsönösség. 

Szóval sorry, de az egyoldalú megbocsátás projekteddel egy valamit nem fogsz csak elérni: elvenni a haragosaid kedvét (erejét) attól, hogy továbbra is haragudjanak Rád. Miért is tennék? Még csak meg sem kell erőltetniük magukat azért, hogy bármi változzon, hiszen Te már megbocsátottál, ergo rájuk hagytad, hogy azt csináljanak, amit akarnak.

Max jól felbosszantod őket, amivel csak még több indokuk lesz arra, hogy utáljanak. 

Mit lehet tenni, ha a másik nem bocsát meg? 

Hát, jó kérdés. Ez nem az a dolog ugyanis, amit ki lehet kényszeríteni. (Hacsak nem olyan belső parancs nem kényszeríti ki a másikból, mint régen a jó keresztényi normák.) Ehhez, akár tetszik, akár nem, kell a másik is. 

A coach (köz)beszól: 

Véleményem szerint ugyanez a bökkenő a manapság annyira népszerű asszertív kommunikácóval, illetve asszertív viselkedéssel is. Kommunikálhatok és viselkedhetek én akármennyire asszertíven, ha a másik fél erre tojik, és csak azért is agresszíven (igen, akár passzív agresszíven is) reagál. A kommunikáció is egyfajta kapcsolat: kétirányú. Ketten kellenek hozzá. És mint minden kapcsolat, akkor működik a legjobban, ha a kölcsönösség uralja. Nem, nem a kölcsönös pofán vágások. Hanem a kölcsönösen intelligens viselkedés. 

Akkor mihez tudsz kezdeni, ha valahogyan mégis meg akarod oldani a helyzetet, mert Neked ez fárasztó, stresszes, gyötrődsz rajta, stb., így érthető módon szabadulnál a kapcsolatotok megromlásának terhétől? 

Egy dolgot tehetsz: 

adsz egy utolsó esélyt a megbocsátásra. Mármint a kölcsönös megbocsátásra. 

De tényleg csak azt az egyet. És ezt a tényt tedd is egyértelművé. 

Hogyan indítsd a megbocsátás projektet? 

Vannak lépések, amelyeket érdemes betartani, mert így lehetőséged lesz arra, hogy több oldalról is megvizsgáld a saját érzelmeidet, a másik fél részéről tapasztalt reakciókat. Ki tudja, lehet, hogy Te tettél félre valamit, és a másik ezért a hülyeségért neheztel Rád (vagyis igazából nem is a másik tolta el a dolgot, hanem Te). 

Megbocsátás projekt – 1. lépés

Mi is történt valójában? 

Próbáld meg egy kicsit kívülről, a kívülálló szemével nézni a konfliktusotok kirobbanását. Volt egy konkrét szó, mondat, tett, esemény, ami kiváltotta? Vagy csak általánosítani tudsz az okokról? Ha ez utóbbi, akkor jellemzően ilyen mondatok jutnak eszedbe, hogy 

“Soha nem figyel rám!”

“Mindig elkésik, nem tiszteli az időmet!”

“Mindenki megmondhatja, hogy nekem van igazam!”

Szóval ha túl sokszor szerepelnek az indoklásban az olyan szavak, mint “mindig”, “soha”, “senki”, “mindenki”, “már megint”, stb. általánosságok, akkor élj a gyanúperrel, hogy kicsit egyoldalúan látod a helyzetet, és emiatt nem is veszel észre olyasmit, ami pedig átlendítené a kapcsolatotokat a mélyponton. 

Ha ez így van, akkor kezdj el konkrátumok után kutatni, ott megtalálod, hogy tulajdonképpen ki is bántotta meg a másikat (először). 

Ha nem így van, akkor go to 2. lépés. 

Megbocsátás projekt – 2. lépés

Állj ki – a kapcsolatotokért! 

Nem, nem Magadért, hanem kettőtökért. A kapcsolatotokért. 

És ezt kezdd azzal, hogy elmész az illetőhöz, és teljesen egyértelművé teszed, hogy ez az utolsó alkalom, amikor nekifutsz, hogy rendbe tegyétek közös ügyeiteket. Te hajlandó vagy rá, akár még bocsánatot is kérsz, ha sikerül tisztázni, ki mit tett, gondolt, annak milyen hatása volt a másikra, stb. 

A coach (köz)beszól: 

Ezt annál is nyugodtabb lelkiismerettel jelentheted ki, mert ha idáig eljutsz, akkor nagy eséllyel már annyi mindent egymás fejéhez vágtatok, hogy kölcsönösen lenne mit megbocsátanotok egymásnak a folyamatos sárdobálás során elhangzott és megtett dolgok miatt…

Vagyis nyomatékosítsd, hogy a kapcsolat rendezését igenis kölcsönösségi alapon, vagyis együttműködésben képzeled el. 

Ha ez a másik félnek nem elfogadható, akkor nyugodt lehetsz, az illetőnek soha nem is állt szándékában rendezni a viszonyotokat. Ilyenkor egyet tehetsz: szépen elköszönsz, lelépsz, aztán elgyászolod a kapcsolatot. És hagyod, hogy ő menjen jobbra, Te meg balra (vagy fordítva, ahogy tetszik). 

Ha a másik fél vevő a kölcsönös rendezésre, akkor ott már elő lehet venni az asszertív technikákat is, mert bizony, van rá fogadókészség. 🙂 Ha ez a helyzet, akkor lépj tovább a 3. lépésre! 

Megbocsátás projekt – 3. lépés

Hallgasd meg a másikat! 

Igen, hagyd, hogy ő kezdje! Ennek több haszna is van: 

1. bizonyíthatod, hogy tényleg érdekel, hogy ő mit gondol (szerintem béküléskor nem rossz indítás) – ezt tuti, hogy a másik fél is értékelni fogja
2. hagyod, hogy a másik megszabaduljon mindentől, ami Veled kapcsolatban nyomasztja – na jó, ez nem biztos, hogy minden ponton tetszeni fog, de ez egy kibeszélő show, ami műfajánál fogva nem kifejezetten a finomkodásról szól. Még akkor sem, ha gondosan megválogatjátok a szavaitokat. Viszont ha a másik kieresztette a fáradt gőzt, akkor jó esélyed van rá, hogy utána már ő is nyugodtabban hallgat végig Téged. 
3. ha még menet közben olyan visszajelzéseket is adsz a másik félnek, amiből számára egyértelmű, hogy tényleg odafigyelsz arra, amit mond (pl. bólogatsz, néhányszor azt mondod, hogy “Értem.”, vagy “Nem is gondoltam volna…”, stb.), akkor a másik számára ez erős visszajelzés arról, hogy Te komolyan gondold a békülést, a megbocsátást. (Persze ehhez az kell, hogy valóban figyelj is arra, amit a másik mond. Ezt hívjuk értő figyelemnek.) 

Hagyd, hogy a másik fél kibeszélje magát! Készülj fel rá, hogy ezzel akár több órád is elmehet. De csekély ár ez azért, hogy végre megszabadulj a harag, a rossz kapcsolat miatti feszültségtől. 

Megbocsátás projekt – 4. lépés

Mesélj! 

Most jössz Te. Meséld el, hogy Te hogyan láttad a szituációt, a másik viselkedése miért éppen olyan reakciókat váltott ki Belőled, amilyeneket, stb.! 

Egy dologra vigyázz! Csakis és kizárólag egyes szám első személyben beszélj! Vagyis arról, hogy Te mit láttál, hogyan éltél meg, milyen érzéseid voltak! A másikat ne minősítsd, ne címkézd! Ne gyere azzal, hogy “De Te olyan bunkó voltál, amikor azt mondtad/csináltad, hogy…” vagy hogy “Hogy tudsz ilyen érzéketlen/reménytelen/szerencsétlen… lenni?” A másik meg/elítélése, amiben az ítélet a hangsúlyos, nem biztos, hogy a legjobb indítás egy béketárgyaláson… 

Ha tartod Magad ahhoz, hogy csakis a saját érzelmeidről, tapasztalataidról, megéléseidről beszélj, akkor a másik is jobban meg fogja érteni, min mentél keresztül – és sokkal elfogadhatóbb számára is, ha netán valamit félreértettél, benéztél, stb., és emiatt ment a balhé. 

Megbocsátás projekt – 5. lépés

Maga a megbocsátás

Miután mindenki elmondta a magáét, szerintem baromi megkönnyebbülten fogtok egymással szemben állni. Egyszerűen azért, mert még ha netán viharosra is sikeredett a beszélgetés, de akkor is

tisztázódtak az erőviszonyok.

És ez az, amiért egy utolsó vitát (nem, nem veszekedést!) érdemes bevállalni: a megkönnyebülésért, a szituáció egyértelművé tételéért, a(z érzelmi) bizonytalanság megszüntetéséért. 

Ennek örömére akár egymás karjába is borulhattok – de a legfontosabb, hogy tisztázzátok a kapcsolatotok további működésének kereteit – aztán ahhoz tartsátok is Magatokat. 

És akkor jöhet a megbocsátás. 🙂 

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂