A héten Judit írt arról, hogy hol lakik igazából a szépség. A kívül vagy belül problémájába most nem akarok beleszólni, szerintem Judit leírta a lényeget: itt is, ott is, és ennek a keveréke, mixe adja azt a mindenkire egyénileg jellemző szépséget, bájt, ami az egyéniségünket jellemzi. Nekem azonban még mindig pöcköli az agyamat valami, ami szerintem kimaradt, pedig kereknek kellene lennie, hogy ne tévedjen el annyi nő a szépséget hajszolva, de a pasik sem, akik némelyike elég fura elvérésokat képesek megfogalmazni a nőkkel szemben szépség címén. Mégpedig az, hogy meg kell-e szenvedni a szépségért. 

A szépségért meg kell szenvedni – ez most komoly??? 

Megmondom őszintén, az élet örömeit és szépségeit nagyra becsülő és javíthatatlan hedonistaként nekem valahogy ezek a szenvedős dolgok nem bejövősek. Nem vagyok hajlandó semmilyen téren mazochistának lenni. Lehet, hogy nem lesz gyors az eredmény, de az a minimális elvárásom az életem alakításában, tehát tulajdonképpen magamtól, hogy igenis, amikor csak lehet és ami csak lehet, az essen jól. Mindent úgysem tudok kivédeni, mert nem minden múlik rajtam, de ami igen, az legyen már jó! 

És ez tökmindegy, hogy micsoda. Lehet éppen fogyókúra is, testmozgás, vagy egészséges ételek főzése, amikor nem éppen egy konyhatündér. Vagy akár az, hogy “jobb emberré válj” (különben meg mihez képest??), fejleszd önmagad, megtanulj valami újat, lediplomázz, stb. Semmilyen néven nevezhető indokkal nem tudom elfogadni azt, hogy “Ha nem is fáj, akkor nem is lehet eredmény”. Szóval ez a no pain, no gain szerintem übergáz. 

Azt is megmondom, hogy miért. 

Kép: seonnahong.com

A szépségért nem szenvedni kell – hanem rászánni néhány dolgot! 

Azért, mert amivel szenvedsz, legyen az egy zh-ra készülés érdekében serkentőkkel átszenvedett éjszaka, vagy éppen a már haldokló párkapcsolatod fenntartására tett kétségbe esett igyekezet miatt elszenvedett sértések, netán a kényelmetlen, de annál szebb körömcipőben végigszenvedni a ballagási ünnepséget állva, arra mindösszesen két dolgot nem szántál rá: 

1. Magadat 
2. az idődet. 

És ez a kettő összefügg. 

Ha ugyanis valamiért nem érdekel annyira a dolog, hogy időben elkezdj vele foglalkozni (pl. a zh-ra készülés), vagy éppen felszámold valamilyen korábbi hibád következményeit (pl. a leadd a túlsúlyod), akkor tényleg szenvedni fogsz. És nemcsak azért, mert az azonnali fogyasztói kielégüléshez szokva mindent gyorsan akarunk, lehetőleg tegnapra. Hanem azért is, mert ha Magadat nem szánod rá a dologra, akkor akármilyen szépséget is akarsz elérni, az a szépségideál nem a Tiéd lesz. Hanem valamilyen külső, valaki másé. Vagyis Te valamilyen vélt vagy valós, de mindenképpen valamilyen külső elvárásnak akarsz megfelelni. 

Igen, ehhez lehet motiváció és hajtóerő, hogy tetsszünk a párunknak, mert megérdemli. Na szép! És Te nem érdemled meg, hogy Magadért nézz ki jól??? Azért, hogy Te érezd jól Magad a bőrödben? 

És még egy kérdés, amire jó lenne, ha őszintén, a szívedre tett kézzel válaszolnál: mennyire lesz az esetleg így kiszenvedett szépség tartós? Mennyire lesz ez összhangban azzal, aki, ami Te valójában vagy? 

Tudom, már szinte fájó, ahogy Judittal rendszeresen szajkózzuk az önazonosság szót, de talán ez nem véletlen. Szerinted hány nő érzi magát jól a bőrében, a helyzetében, az életében, ha valahol a lelke mnélyén egyfolytában azt érzi, hogy ez valaki másnak az élete? Mintha nem tudná, melyik filmben szerepel… Amikor sok nő tényleg aszerint él, hogy a szépségért, tudásért, személyes fejlődésért meg kell szenvedni, akkor mennyire fogja élvezni azt, amit éppen csinál? Mekkora örömöt fog ez neki okozni? Mennyire fogja magát szépnek érezni ettől?

Egyáltalán szenvedve hogyan érezheti jól magát valaki??? 

Hát nem! 

Én erre nem vagyok hajlandó. És remélem, Te sem. 

A szépségre rá kell szánni Magad és az időd! 

A szépség eléréséhez az kell, hogy 

1. tudd, Te, azaz TE mit tartasz szépnek – nem más. Még csak a párod sem. Ő egyébként is elég szépnek talált Téged ahhoz, hogy úgy érezze, érdemes Veled szerelembe esnie, összeköltöznie, elvennie, stb. Akkor meg most miért tőle teszed függővé azt, hogy Te mikor és mitől vagy szép? 
2. szánd rá Magad – a Te igényed, belső motivációd, legbelsőbb óhajod legyen az, hogy ilyen vagy olyan legyél, hogy ezt vagy azt megtanuld, hogy erre vagy arra fejleszd Magad. Mert tudod, mit jelent ez? Az, hogy Te látod saját magadban a potenciált, a perspektívát. Hogy Te nem mondtál le saját magadról. 
3. szánd rá az időd – miért muszáj egy hét alatt leadni 5 kilót? Azért, mert a Kiskegyed azt írta? Na, ne már! Vagy mert már megint azt láttad valamelyik műsorban, hogy X.Y. egyik pillanatról a másikra komplett életmódot váltott, és ezért egy hónap alatt megváltozott az élete? Ja, persze. Arról viszont már nem készül újabb műsor, hogy emiatt egy-két éven belül hogyan megy tönkre az egészsége, a kapcsolatai, szóval úgy en bloc az élete. Ne sajnáld Magadtól a türelmet! Az Isten szerelmére, ha már mindenkivel türelmes vagy, a pároddal egy hosszú és kimerítő nap után, az éppen dackorszakban lévő gyerekeddel, és a mostanában depis barátnőddel, de akár az otthoni problémáival harapós kedvű kollégával is, akkor Magadnak ezt miért nem engeded meg??? 

Ezer kérdés, amire jó lenne, ha őszintén válaszolnál. Mert mi értelme lenne Magadat becsapni? Maximum annyi, mint behúzott hassal a mérlegre állni reggel… 

Kényeztesd Magad azzal, hogy megismered és elfogadod magad, a motivációidat, hogy mi a jó Neked, és azzal, hogy megszavazod Magadnak az időt, a türelmet – saját magadtól! 

Ha küzdesz ezzel, mert valahogy mégsem akar menni, akkor sincs baj, itt és itt találsz segítséget is ehhez! 

Szóval próbáld meg szeretni Magad! Mert akkor leszel igazán szép. Kívül-belül. 

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂