Minden csak rajtad múlik! Tényleg?

Ahogy a boltokat egyre inkább elözönlik a Valentin-napi szívecskés macik, úgy jut eszembe egyre többször, hogy milyen teljesítmény-centrikusan kezeljük sokszor az emberi kapcsolatainkat is.

Vesszőparipámnak tűnhet (szerintem az is 🙂 ), hogy milyen sok helyzetben előjön a lányokra hagyományosan nehezedő jókislány-nevelés.

Mit is tanultunk iskolás korunkban?

Ha keményen dolgozunk, befektetjük egy-egy dologba az időt és az energiát, ha megfelelünk, ha jól teljesítünk, akkor meglesz az eredmény. Vagyis időt, energiát nem kímélve készültél a dolgozatokra és a felelésre, és vártad, hogy meglegyen a jó jegy. Ami persze az esetek többségében meg is lett, de voltak olyan helyzetek, amikor mégsem. Például leblokkoltál a felelet közepén. Vagy rossz napja volt a tanárnak, aki egyébként is pikkelt rád. Te pedig kibuktál, igazságtalannak érezted az egészet, és persze önvádaztál lelkesen, mondván, biztosan elszúrtál valamit.

És hogy mi köze mindennek a mostani emberi kapcsolatainkhoz – legyenek azok szakmaiak, barátiak vagy épp romantikus indíttatásúak?

Biztos, hogy ugyanarra mentek?

Az, hogy most is becsülettel készülsz. Vegyük például a párkapcsolatot, a párkeresést. Elolvasod az összes cikket arról, mik azok a dolgok, amelyek tutibiztosan leveszik a lábáról a kiszemelt pasit, és gondosan eltakarítod az ágyadról a plüss kabalaállatkát, mielőtt felmegy hozzád az aktuális szerelem. Felöltözöl szépen, de nem túl kihívóan az első randira, csillogó szemmel figyelsz, de igyekszel nem túl elérhető lenni, és egyáltalán, minden ilyenkor szokásos szabályt betartasz. Aztán pedig várod az eredményt: a megcsörrenő telefont, a kialakuló kapcsolatot (legalábbis, ha nem volt nagyon gáz a randipartner). Hiszen mindenhonnan azt hallod, hogy a változás csakis belőled indul, ha te rendben vagy lelkileg, akkor minden rendbe jön körülötted, ami benned van, az tükröződik vissza rád. És ha mindent megtettél, akkor jön az eredmény vezényszóra, nem?

De ha így van, akkor hogyan fordulhat elő, hogy akármennyire odatetted is magad, mégsem úgy alakul, ahogy szeretnéd? Ezek szerint tényleg nem vagy elég jó? Valamit elrontottál? Már ennyi se megy? Biztosan te vagy a hibás, csakis te lehetsz, hiszen jól megmondta az aktuális ezoguru, hogy ha eléggé mosolygunk, akkor a világ is visszamosolyog ránk. Nem mosolyogtál elég szépen? Még többet, még jobban, még akkurátusabban kell dolgoznod magadon? És már megint itt az önvád, az önmarcangolás, rosszabb esetben a szépen fejlett kisebbségi komplexus…

Pedig csak annyi történt, hogy egyszerűen kifelejtetted a képletből a másik felet.

Ez egy társas tánc. És nem csak te lehetsz botlábú benne

Persze, egyáltalán nem mindegy, milyen lelki háttérrel ülsz le ahhoz a képzeletbeli asztalhoz. Nem mindegy, hogy kishitűen, lerongyolt önbizalommal, vagy sugárzó lelkiállapotban mész el arra az első randira. Nemcsak az esélyeid szempontjából nem mindegy, hanem azért sem, mert aki nem hisz magában, az hajlamosabb belemenni akár egy teljesen méltatlan viszonyba is, amit pedig jobb lenne egyszerűen kihagyni. És az is igaz, hogy akikkel kapcsolatba kerülsz,nagy valószínűséggel elég jól leveszik, mit is tartasz magadról legbelül, és ennek megfelelően kezelnek majd.

De azt azért nem érdemes elfelejteni, hogy az asztal túloldalán ott ül egy másik emberi lény.

Nem egy érzelem-automata, aki megfelelő inputra a megfelelő érzelmi outputtal válaszol, hanem egy ember. Akinek ugyanúgy lehet rossz napja, lehet szétesve, lehet még egy előző kapcsolat hatása alatt, mint te. Akinek ugyanúgy lehet sérült az önbecsülése, vágyhat, avagy épp nem vágyhat komolyabb kapcsolatra. Ezerféle variáció lehetséges, épp ezért a dolog kimenetele is sokesélyes. És akkor még nem is szóltam arról, hogy van egy megfoghatatlan kémia, ami vagy működik, vagy nem – esetleg akkor sem, ha mindketten a legjobb akarattal toljátok bele az energiát a folyamatba. Vajon hány kapcsolat nem indul el amiatt, hogy tulajdonképpen minden oké lenne, csak az egyik vagy a másik fél, esetleg egyikük sem érzi azt a szikrát, amitől tényleg élővé válna az egész? És vajon hány olyan sztorit hallottunk már, amelyben a férj a huszadik házassági évfordulón bevallja, hogy akkor szeretett bele teljesen a későbbi feleségébe, amikor az lecsöpögtette a fehér blúzát pörköltszafttal? (Miközben a csaj az adott pillanatban majd elsüllyedt, és meg volt róla győződve, hogy most vágta el magát egy életre ennél a szép, kék szemű fickónál.)

Szóval, ha legközelebb esetleg valami nem úgy alakul, pedig te mindent megtettél, akkor gondolkodj el egy picit. Természetesen ne mondj le a saját lelked karbantartásáról, ápold az önbizalmad, legyél minden téren formában, amennyire lehet, és fektess nyugodtan energiát abba, amiről úgy érzed, hogy érdemes rá. Csak ne felejtsd el, hogy nem vagy egyedül – épp ezért egy esetleges visszautasítás sem feltétlenül csak rólad szól, akár szerelemről van szó, akár fizetésemelésről, akár egy megpályázott állásról. A mérleghintának két oldala van, és te csak az egyik oldalt tudod működtetni.

Volt már ilyen sztorid? Meséld el itt, kommentben, vagy a Facebookon!

Csók & csoki: Judit