Nem, most nem Tom Cruise filmjéről lesz szó, hanem arról a lelki vonalról, amelyet időről időre szárnyára vesz a net, amikor valami szörnyűség történik a világban. Márpedig szörnyűségben sajnos nincs hiány, legutóbb a párizsi tragédia borzolta fel az idegeinket, tett némi remegést a gyomrunkba, és szomorúságot a lelkünkbe.
Ennek nyomán aztán megint szárnyra kaptak a „kapcsold ki a tévét, ne foglalkozz a világgal, vond ki magad a negatív dolgokból, és törődj a belső zennel, legyen béke a te lelkedben” típusú vélemények, amelyek persze hol máshol, mint az interneten terjednének… (ugye azért az apró ellentmondást te is érzed?)
Először is, vegyük sorra, mi mindennel értek egyet mindebben.
Teljesen osztom azt a véleményt, hogy nem lehet folyton a világ sorsán aggódni, mert az előbb-utóbb a te életedet vágja tönkre. Nem lehet feszt rettegni, még akkor sem, ha úgy érzed, bőven lenne rá okod. És nem muszáj 0-24-ben beengedni a rossz hírek áradatát a netről, a tévéből, az újságokból. Kell a szünet, kell a kikapcsolódás, kell a belső béke. Amiért egyébként valóban te vagy felelős, tehát neked kell felépíteni és ápolgatni is, mindazzal, ami neked kedves és fontos, legyen ez egy finom vacsora, egy jó zene, vagy épp a szeretteiddel való együttlét.
Meditálni hasznos és fontos. De nem tudsz úgy leélni egy életet, hogy mindent kizársz a tudatodból.
De sajnos nem tudod teljesen kizárni a világot, és mindazt, ami benne történik.
Mert ma, a 21. században nem hiszem, hogy megengedhetjük magunknak a teljes tájékozatlanságot. Persze el lehet költözni, egy illatos kamillamezőre, távol a világ zajától – ez is egy döntés, és mint ilyen, se nem jobb, se nem rosszabb, mint bármelyik másik döntés, ha tehát így döntesz, az teljesen legitim. De az esetek többségében nem így döntünk. Ha pedig ebben a világban élsz, hamar rájössz, hogy tájékozatlannak lenni, kivonulni, akármilyen békés dolog is, nem igazán kifizetődő.
Elsősorban azért, mert ha nem vagy tájékozott, legalább valamilyen szinten, akkor
hogyan alkotsz bármiről is saját véleményt?
Nem véletlenül mondják, hogy az információ érték. Nem baj, ha mértékkel bánsz vele, de kezeld eszerint.
Persze illúzió lenne azt hinni, hogy bárkinek, bármilyen témában reális esélye van arra, hogy legalább megközelítőleg teljes képet alkosson, teljes igazságot ismerjen meg. Egyáltalán, van olyan, hogy teljes igazság? Mindenki más hitvilággal, meggyőződéssel, traumákkal indul, más tapasztalások érik élete során, nem csoda, ha mindenki mindenről teljesen mást gondol. Ez így természetes. De legalább valami fogalmad legyen arról, hogy te mit is gondolsz az adott témáról, legyen az akár a világpolitika, akár a sminkdivat.
Ehhez pedig információ kell, méghozzá olyan, amit önként engedsz be, mert ha megvárod, amíg valaki/valami olyan hangosan ordibál, hogy még a te gondosan felépített zajszűrő faladon is áthatoljon, hát, abból elég egyoldalú megismerés lesz. Bizony, néha szembe kell nézni azzal, hogy a világ olyan, amilyen, néha szép, néha meg nagyon nem. Össze kell gyűjteni azokat az információkat, amelyek elférnek nálad, tájékozódni kell annyira, amennyire ezt elbírod.
Mindenkinek más az ingerküszöbe, van, aki még a háborús helyszíneken készült belemenős sajtófotókat is megnézi, más az első síró gyereknél feladja, de ez rendjén van. Nem baj, ha tudod, hol vannak a határaid, de azon belül azért próbálj meg mocorogni. Mert így fog kikristályosodni, hogy TE mit gondolsz, és így tudsz függetlenedni attól, hogy mások mit gondolnak.
A saját utadat, a saját módszereidet neked kell kikísérletezni, ehhez pedig tájékozódni kell. Nem mondom, hogy egyszerű, de a felnőttség ezzel is jár.
Mert – és ez a második érvem a tájékozottság mellett – mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akik
szívesen gondolkodnak, és döntenek helyetted,
ha egy pici jelét is látják, hogy te nem akarsz. Nem csak, és nem elsősorban a politikáról beszélek: gondolj csak a hiperokos megmondóemberekre, akik simán eldöntenék helyetted, hogy melyik fogyókúra vagy divatirányzat a legjobb neked, hogyan kell gyereket nevelni, és milyen frizurát kellene csináltatnod. A szomszéd Mari nénitől a lázálomban tervező divatdiktátorig mindenki örömmel elirányítja az életed, ha hagyod. Persze, jogos a megjegyzés, a média is manipulál. De minél inkább megvan a saját véleményed egyes dolgokról, annál könnyedebben tudod elhajtani az életedből a manipulátorokat.
Ha tudod, hogy neked rettentő rosszul áll a csípőnadrág, akkor nem fogsz bedőlni annak, hogy márpedig most ez a divat, és aki nem akar cikivé válni, az ezt hordja. Akinek van néhány mindenféle irányú infója a gyereknevelésről, az könnyebben tudja kialakítani a saját családjának legjobban megfelelő rendszert, és kevésbé hiszi azt, hogy megy ez ösztönből is – miközben amit ő a saját természetes ösztöneinek hisz, azok voltaképp a mélyből feltörő gyerekkori traumák nyomán bekapcsoló „robotpilóta” driverek. És mondjuk pont azért van tisztában ezzel, mert ezeknek is utánaolvasott, és nem kerülte el velük a szembenézést, csak mert „negatív” dolgok, azokat meg ki kell zárni az életünkből.
Persze ehhez, és akkor most visszakanyarodok a cikk elejéhez,
kell az a bizonyos belső béke és tartás.
Ehhez pedig kell a médiaszünet, a belsőnkbe való elvonulás, a kedves dolgokra való koncentrálás. És kell a kísérletezés, a szembesülés, az informálódás, a kipróbálás, a nekünk legjobb dolgok, a saját gondolatok kiválasztása is. Én a magam részéről a kettő közötti egyensúlyra szavazok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: