Luxuscuccot mindenáron?

Csütörtök reggel dobták piacra a H&M és a Balmain divatház közös kollekcióját – a limitált szériás luxuscuccok polcokra kerülése pedig

konkrét tömeghisztériába

torkollott. Volt, aki hajnali 4 körül ült ki az üzlet elé, és reggel kilencig a novemberi hajnalban kempingezett a Vörösmarty téren, hogy elsőként rohanhasson be a neten kinézett darabokért, amelyek a Balmainhoz képest olcsók, de az átlag háziasszony pénztárcájához képest azért még mindig borsos árúak voltak (felsők 30 ezertől, de volt ruha százezerért is). A kilenc órai boltnyitáskor pedig szó szerint vérre menő harc kezdődött a Balmain-ruhákért, állványok borultak, emberek verekedtek össze, és tépték ki egymás kezéből az áhított luxusholmikat. Nem voltam ott, csak a beszámolókat olvastam, és videókat láttam az eseményről (amelyhez hasonlók zajlottak le Lengyelországban, Brüsszelben, de még Dubaiban is), és coachként eszembe jutott

pár provokatív kérdés

– mindenki válaszolja meg őket saját magának, ízlése szerint.

• Mennyire életszerű úgy vásárolni magamnak, hogy esélyem nincs alaposan megnézni, netán (pláne!) felpróbálni azt a ruhát, amit kinéztem a neten? Vagy tök mindegy, hogy áll rajtam, márkás, jóárasított, tehát meg kell szerezni, aztán majd lesz valami? Menyire élhető át eközben az a luxusfíling, amire egy Balmain cuccal egyébként annyira vágynánk?
• Mennyire élelmes vállalkozói szemlélet, és mennyire „ebből márpedig pénzt csinálunk mindenáron” jeligéjű erőlködés nepperként beállni a sorba, majd „aki kapja, marja” alapon, gondolkodás nélkül letépni a fogasról pár ruhadarabot, és hazaérve azon melegében feltolni egy hirdetési oldalra, nem kevés felárral?

Akkor most Balmain olcsón, vagy H&M drágán?

• Mennyire elegáns dolog jóárasított luxusruhát aukciós oldalon, neppertől, kétszeres áron vásárolni? Félreértés ne essék, külföldön sem saját magának vásárolt az emberek jó része, már az Ebay is tele van a többszörös áron feltett H&M x Balmain ruhákkal… (és azért persze ne feledjük el azt sem, hogy nálunk különös hagyománya van az okosba’ vásárlásnak). Luxusfíling, megint csak hol vagy?

Kim Kardashian és népes családja igencsak felkapta a Balmain cuccokat az utóbbi időben. Vajon jót tesz ez a Balmain imidzsének? És jelentkezzen, aki Kimtől tanulna ízlést…

• Mennyire van szükségünk a márkára ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egy ruhában? Oké, nem vitás, a márka, különösen a luxusmárka jelez egyfajta minőséget, exkluzivitást, ez a dolga. De vajon illik is a kiválasztott darab a stílusunkhoz, vagy leginkább azért kell, mert Balmain (vagy bármilyen más, márkás darab)?
• Luxusmárkák utáni ácsingózás helyett nem jobb ötlet inkább önazonosnak lenni az öltözködésünkben is? Tudni, mi illik hozzánk, színben, szabásban, stílusban, mit akarunk aznap elmondani vele, és eszerint kiválasztani az aznapi outfitet? Persze egy jól, hozzánk illően összeállított ruhatárban simán elférnek a nagy divatházak drága darabjai is, ha van rá keret, de a dolog ekkor már nem elsősorban a márkáról, hanem a tényleg eredeti dizájnról, a „nagyon enyém” érzéséről szól. Ha meg nincs rá keret, lehet az ennél olcsóbb beszerzési forrásoknál is olyan dolgokat találni, amelyek láttán mindenki megkérdezi, hogy „hú, de jó, hol vetted”…

Csók & csoki: Judit