A Facebook-oldalunkon láthatjátok annak a női egészségnapnak a fényképeit, ahol múlt szombaton a háziasszony szerepét töltöttem be. Nagyon tanulságos nap volt, hihetetlenül jó előadásokat, hallottam, nagyon sok fontos dolgot elraktároztam onnan. Egy szó különösen beégett, és nagyon is összecseng azzal, amiről mostanában szó volt itt a blogon – a nagy elhatározásokkal, vagy kis lépésekkel végrehajtott változtatásokkal.
Ezt a kulcsszót Dr. Valló Ágnes pszichoszomatikus belgyógyász mondta ki, és úgy hangzik:
örömcentrikusság.
No, ez az a dolog, ami a hétköznapokon nagyon tud hiányozni belőlünk. Rohanunk a feladataink után, pipáljuk ki becsülettel a listát, és megszoktuk, hogy ha jól teljesítünk, az természetes, ha viszont rosszul, akkor ejnye-bejnye, szégyelljük magunkat. Arról meg elfeledkezünk, hogy közben nem ártana jól érezni magunkat.
Pedig egyáltalán nem kellene természetesnek vennünk az eredményeket, és mindenféle ünneplés és apró élvezetek nélkül átsiklani felettük. Igenis jár értük a jutalom!
Ezt azokra, akik ma is léptek egyet előre, még ha csak kicsit is!
Vagyis akár nagy elhatározással, érzelmi svunggal vágunk bele a változásba, ahogy Csilla írta, akár tervszerűen, kis lépésekre bontva a nagy ugrást, nem kellene elfeledkezni arról, hogy amikor kipipálhatunk egy részfeladatot, akkor rászánjunk öt percet arra, hogy vállon veregessük magunkat, és elismerően bólintsunk a tükörképünk felé. Sőt, valamilyen apróbb-nagyobb jutalmat is kioszthatunk magunknak. Persze, ha épp fogyózunk, akkor ez lehetőleg ne egy jó, vastag tortaszelet legyen, de egy szem igazi belga pralinéval nem rúgjuk fel a diétát. De nem kell feltétlenül ehetőnek lenni a jutalomnak, ez úgyis egy rossz beidegződés: helyette adhatunk magunknak fél óra időt a töltekezésre, felrakhatunk egy arcpakolást, elmehetünk sétálni, beülhetünk a kozmetikushoz, vagy
bármi olyasmivel megajándékozhatjuk magunkat, amire abban a helyzetben képesek vagyunk jutalomként tekinteni.
Egy finom kávé – na meg persze az a tizenöt perc, amíg nyugiban megiszod – is lehet jutalom
És mindenek előtt, nyugodtan legyünk nagyon büszkék magunkra! Nem, ez nem nagyképűség, akárki is próbálta/próbálja ezt nekünk bemagyarázni. Ez jogos büszkeség, mert léptünk előre egy-két-akárhány lépcsőnyit, ami ráadásul motivációt ad a folytatáshoz (akármilyen aprócska is volt az előrelépés). Mert ugye a jövő héten is szeretnénk ilyen büszkék lenni magunkra?
Te mivel szoktad megjutalmazni magad? Mondd el kommentben itt vagy a Facebook-oldalunkon, de ha jobban esik, privátban is mesélhetsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: