Főzés közben háttértévéztem (rossz szokás, tudom, de egész nap tökegyedül vagyok itthon, néha kell a zaj a háttérből), és megütötte a fülemet egy gyógyszer reklámja. A lényege az volt, hogy a reklámban szereplő anyukának minden gyorsan kellett: a kávé a kávézóban, a megérkezés a taxiban, a családja, hogy a moziba érjenek, aztán pedig természetesen a gyógyulás is… Elgondolkodtam: miért normális az, hogy még arra sem hagyunk időt magunknak, hogy egy betegséget tisztességesen kiheverjünk? És miért normális az, hogy ezt egy reklámban egy családanyával ábrázolják? 

Gyorsabban! – de miért is? 

Az a baj, hogy a modern pszichológia mai állása szerint az agyunkban öt alapprogram kattoghat kisebb-nagyobb mértékben. Ezeket az alapprogramokat (a tranzakcióanalízis drivereknek, meghajtóknak nevezi, mert ezek a viselkedésünk mozgatói, “meghajtói”) még gyerekkorunkban kapjuk – és igazából mindnyájunkban megvannak. A különbség az, hogy a szüleink elvárásai, a tőlük kapott “parancsok” és “tiltások” melyiket erősítik meg az öt közül jobban, és melyiket kevésbé.

 

A coach (köz)beszól – Az öt alapdriver

 

Jól nézd meg ezeket, aztán gondolkodj el rajta, hogy mely driverek mondatai visszhangoznak a fejedben a gyerekkorodból… 

• Erőltesd meg Magad! – a kötelességtudók drivere. Ők hallották azt mindig, hogy “Meg kell csinálni, ha törik, ha szakad!”, és ők azok, akik akámilyen betegek, akkor is dolgoznak.
• Légy tökéletes! – tipikus mondat ehhez a “Csak a legjobb az elég jó!” és ennek variációi. Sokszor nagyon kritikusak – és nemcsak önmagukkal szemben. Ennek oka, hogy a tökéletes egy eléggé elmosódott fogalom: kinek mi a tökéletes? Hol kezdődik a tökéletes? El lehet azt egyáltalán érni? Ezért mindig elégedetlenek – magukkal is, de a világgal is. 
• Légy erős! – Melyik mondat ismerős? “Egy asszony köténye mindent eltakar…” vagy esetleg “Teher alatt nő a pálma”? Vagy a “Ne mutasd ki, mit gondolsz, mit érzel!”, “Ne sírj!”, “Ne add fel!”? Ők azok, akik sok mindent palástolnak, ezért egy idő után kénytelenek megkérdezni maguktól, hogy kinek az életét is élik…
• Úgy csináld, hogy másoknak jó legyen! – az önfeláldozók drivere. Nőknél még mindig tipikusnak mondható, hiszen az önfeláldozás még mindig hagyományosan npi erénynek számít. Ők azok, akiket a környezetük Teréz anya reinkarnációjának tartanak, akik mindig túlvállalják magukat mások érdekében – és akik előbb-utóbb emiatt elkezdenek mártírként viselkedni. 
• Siess! – hát, ez rövid, de annál érthetőbb… Ráadásul az euroatlanti kultúrkörben társadalmi alapnormává is vált. Ők azok, akiket már gyerekkorukban is mindig sürgettek, hogy “Gyere már, menjünk már, csináld már!” Róla mondják azt, hogy “ég a keze alatt a munka.” Később türelmetlenekké is válnak – még magukkal szemben is. A pihenés majdnem ismeretlen fogalom, ha nincs is bátorsága cselekedni, akkor pótcselekvésekkel köti le fölös energiáit, késztetéseit. 

Benned melyik driver kattog? 

Mi a baj azzal, ha sietünk? 

Sok dolog. 

Az, hogy elmegyünk az élet mellett, mert nincs időnk megélni – de ezt már mindenki tudja, mert annyi lélekbúvár, ezoguru és önfejlesztő szaki elmondta. 

Az, hogy el a pörgés állandó stresszben tartja az agyunkat, vele a testünket, és számtalan pszichoszomatikus betegségnek lehet oka – de már ezt is mindenki tudja, mert annyi orvos, kutató és más szakember elmondta. 

De szerintem van ezen felül még egy probléma ezzel…

Azt ugyanis, amit minden gond nélkül, gyorsan vagyunk képesek megoldani, elintézni, stb., az általában olyankor fordul elő, amikor valamilyen szokást gyakorlunk. Ergo van egy cselekvési sémánk, egy begyakorolt mintánk, ami egyáltalán lehetővé teszi azt, hogy gyorsan tudjak valamit elvégezni. Vagyis tökmindegy, mit csinálunk, akár új dolgot, akár valami megszokottat, mindent rutinnak fogunk érezni. Semmi nem fog minket elbűvölni az újdonság erejével – vagy csak nagyon rövid időre. Vagyis nemcsak az időt és az egészségünket vesszük el magunktól, hanem az élményt, a felfedezés örömét is. 

Siess másképp! 

Pénzügyi coach vagyok, ebből adódóan pedig muszáj vagyok foglalkozni az időbeosztással, pontosabban a feladatmenedzseléssel is. Hiszen ha az időnkkel nem vagyunk képesek jól bánni, akkor arra sem lesz alkalmunk, hogy pénzt keressünk, nem igaz? 

Ezért pontosan tudom, hogy megeshet az, hogy kapkodnunk kell, vagy éppen szorít az idő. De azt is tudom, hogy ennek egy átgondolt és rugalmasan alkalmazható napirend mellett csak akkor szabad előfordulnia, ha valami váratlan jön közbe. (És még ezen váratlan események számát is drasztikusan lehet csökkenteni némi megelőzéssel… 🙂 Ha erre kíváncsi vagy, akkor jelezd itt a cikk alatt kommentben, vagy a Facebook-oldalunkon az erről szóló cikkben, és kitalálok valamit, ahol mindezt meg is tanulhatod. 🙂 

Azt hiszem, már ennyiből is kiderül, hogy vannak bizonyos alapszabályok, amelyeket bevezethetsz: 

1. legyen napirended! – Ez nem azt jelenti, hogy percre pontosan oszd be a napod, de azt igen, hogy a teendőidet átgondold. És még inkább azt, hogy legyenek ritunjaid, amelyekre támaszkodhatsz.
2. legyen heti időbeosztásod! – Ez azért jó, mert így rugalmassá tudod tenni a feladataid elvégzését. Amit muszáj aznap, azt előre veszed, és megcsinálod, amit nem muszáj, azt is megcsinálhatod, de ha valamiért nem fér bele mégsem aznap, akkor jó lesz a hét más napján is. 
3. legyen én-időd! – Nem biztos, hogy minden napra, de egy héten háromszor legalább jó, ha van. Egy kicsit hosszabb idő, mint 5 perc, bár az 5 percek is nagyon jót tudnak tenni. Ez az az idő, amit csak Magadra fordítasz. Nem kell ötcsillagos, fullextrás wellness-kényeztetésre gondolni, lehet, hogy csak zenét hallgatsz, vagy olvasol. A lényeg az, hogy ilyenkor ki tudd zárni a külvilágot. 
4. legyen mi-időd! – Ez kell a párodnak, a gyermekeidnek, a barátaidnak – és ezért Neked is. Ez is az a kategória, hogy nem feltétlenül kell, hogy minden nap beleférjen az életedbe, de erre is lehet rutint kialakítani, hogy pl. minden szombat este a haveroké, barinőké, minden vasárnap a gyerekeké, és minden péntek este csakis a párodé. (Vagy máshogy, ahogy Neked tetszik.) 
5. a napirended tervezését az alvással kezdd! – Ez most hülyén hangozhat, pedig nekem bejött: ha kialszom magam, akkor rövidebb idő alatt oldom meg ugyanazt, vagy ugyanannyi idő alatt több mindent intézem el – vagyis hatékonyabb vagyok. Így is tudok időt spórolni – amit aztán tetszőlegesen fordíthatok a családra, vagy a melóra, amire éppen szükség van. 

Előzetesnek ennyi elég is lesz. 🙂 

Ha vannak saját tippjeid az időd beosztására, oszd meg másokkal is! 

Csók & csoki! 

🙂 Csilla 🙂