Szeretjük mi magunkat igazán?

Ma reggel elintéztem a hétvégi nagybevásárlást, és ennek kapcsán vetődött fel bennem a kérdés: szeretük mi magunkat igazán? 

Mármint mi, nők.

Miről jutott ez eszembe? 

A látványról, ami ma reggel háromnegyed nyolckor szembe jött velem az egyik diszkonthálózat helyi üzletének a parkolójában. Fényképet személyiségi okok miatt nem készítettem, de megpróbálom elég érzékletesen leírni a jelentetet, hogy megjelenjen a Te lelki szemeid előtt is: 

A parkolóban álló autók egyike mellett két huszon-harmincas nő ácsorog, és támasztja a kocsit. Mindkettejük kezében füstölő bagó. A másik kezükben meg energiaitalos doboz. Mindezt korán reggel 3/4 8-kor. Az egyikük vékony ugyan, de nem valószínű, hogy a sportos életmódtól. A másikuknak a sporthoz csak annyi köze van, hogy drága, háromcsíkos melegítő van rajta – egyébként a mozgása lomha. Láthatóan kialvatlanok mindketten. 

Nem vagyok álszent. Én sem vagyok az egészséges életmód mintaképe. (Ellentétben a blog másik gazdájával, Judittal. És nálam sem lesz a továbbiakban tartós ez az állapot, majd csak figyelj!) De van három gyerekem, ezért tisztában vagyok azzal, hogy a felnevelésük érdekében tartozom nekik annyival, hogy nem patkolok el idő előtt olyan marhaságok miatt, minthogy bagózok, kávézom, nem alszom ki magam tartósan, és hogy a munkám miatt egész nap csak ülök a gép előtt. Magyarul van, amit az én gyomrom sem bír bevenni. Mert szeretem magam annyira, hogy van egy határ, amit nem lépnék át. 

Ezért miután a látvány beégett a retinámba, az jutott eszembe, hogy szeretjük mi magunkat igazán? 

Értékeljük mi magunkat annyira, hogy ne bánjunk így magunkkal, a testünkkel, az életünkkel? 

Lehet, hogy a két nő baromi fáradt volt a melótól, mert esetleg éjszaka dolgoztak. De az is biztos a saját tapasztalataim alapján, hogy ez még nem ok arra, hogy tompultak legyenek. Mert ha egy kis figyelmet fordítak arra, hogy 

• korán reggel nem energiaitallal mérgezzék magukat (mellesleg drága pénzért!), hanem esetleg behűtött (vagy egye fene, éppen forró) zöld teát igyanak, 
• nem bagóval vezetik le a fáradtságot, hanem kicsivel több alvással,
• az ácsorgás helyett tempósan sétálnak, ne adj Isten futnak,

akkor nem csak néznek ki a fejükből az egész éjszakás meló után sem. 

Tudom, tudom, ilyenkor szoktam hallani az ügyfeleimtől én is, hogy “Kinek van erre ideje?”, “Kinek van erre ereje?” illetve “Kinek van erre pénze?”…

Pénzügyi coach vagyok, ezért mániám, hogy ilyenkor számoltatom az ügyfeleimet. Remek szembesítő eszköz azza, hogy mérlegre tegyük, mit teszünk magunkért – és mit nem.

Szóval nincs időd arra, hogy eleget aludj és mozogj? Nézd meg egy átlagos napodat, és számold ki, mennyi időt töltesz azzal, hogy 

• nem túl színvonalas TV-műsorokat nézz
• fészbúkozz
• játssz a mobiltelefonodon valamelyik alkalmazással
• szörfözz a neten csak úgy
• és ehhez hasonló dolgok…

Volt olyan ügyfelem, kinél kiderült, hogy már a munkahelyén, munkaidőben is a netezés két órát vett el a munkaidejéből – amit aztán túlórával kellett pótolnia (amit persze nem fizettek neki – és ha innen nézed, jogosan). Ha azt a két órát alvással tudta volna tölteni, máris sokkal energikusabb lett volna a melóban is, és garantáltan végzett volna mindennel a 8 órás munkaidő alatt is. 

Nincs erőd arra, hogy este meló után még mozogj? 

OK. De arra van erőd, hogy a monitor előtt ülj több órát melóból hazatérés után ahelyett, hogy aludnál? Arra van erőd, hogy a házimunkát elvégezd (vagy legalábbis azt, ami a legsürgősebb), de arra nincs, hogy esetleg fél órát tempósan sétálj a környéken? (Csak jelzem: fél óra nem olyan sok idő, hogy a napodat teljesen felborítaná.) 

Nincs rá pénzed, hogy foglalkozz Magaddal? 

Biztos, hogy kell ehhez pénz? Ahhoz, hogy egy könyvet levegyél a polcodról, és elolvass, hogy ezzel is épülj-szépülj-okosodj, ahhoz nem kell pénz. Ahhoz, hogy elmenj sétálni, ahhoz nem kell pénz. Ahhoz, hogy beszélgess egy jót a pároddal, a szüleiddel, a gyerekeddel, nem kell pénz. Pedig ezek mind olyan tevékenységek, amelyek közben nemcsak másokkal törődsz, hanem Magaddal is. 

Szóval mérlegelj! Szereted Magad igazán? 

Éld meg a nőiségedet – mindenféleképpen! 

🙂 Csilla 🙂