Nő - mindenféleképpen

Mit tegyünk, hogy ne kényelmesedjünk el egy párkapcsolatban?

Az a helyzet, hogy kaptunk egy témát. Szó szerint. Az egyik FB-profilon tette fel egy elkeseredett nőtársunk azokat a kérdéseket, amelyek miatt ez a cikk íródott. Ráadásul olyan komoly kérdéseket, amelyek szakértőért kiáltottak. Mivel van ugyan tapasztalatunk szakmai oldalról is a párkapcsolat területén, de most mégis a legjobbat, legkorrektebbet akartuk Nektek adni, így most Hozbor Vanda, párkapcsolati coachot kértük meg, hogy írjon egy vereteset a témában, miszerint mit tegyünk, hogy ne kényelmesedjünk el a párkapcsolatunkban. Olvassátok szeretettel. 

 

 

Mit tegyünk, hogy a párkapcsolat friss maradjon? 

Egy ismerősöm ismerősének facebook profilján láttam kiírva az alábbi gondolatokat, illetve kérdéseket.  “Miért kényelmesednek el a pasik a párkapcsolatban és miért érzi magát egyre több nő magányosnak a házasságában, és miért gondolják a pasik azt hogy ez csak hiszti? És miért nem tesznek semmit? Miért gondolják, hogy ez majd elmúlik magától?” Ha egy kérdés nem költői, akkor ahol kérdés van, ott válasz is van, így ezen felbuzdulva leírom nektek a saját gondolataimat, melyeket a fenti kérdések ihlettek, hátha ezzel segítek valakinek választ találni a saját kérdéseire.

 

Mivel őrizheted meg a párkapcsolat frissességét?

fotó: Hozbor Vanda

 

Először is mindenfajta sztereotípia nélkül szeretném megemlíteni azt, hogy a fenti probléma nem nemiség kérdése, hiszen mindez fordítva is megtörténhet. Érezheti magát egy férfi is magányosnak a házasságában, és bizony előfordul az is, hogy a férfi többet hisztizik, mint a nő. Ez inkább talán beállítottság, vagy “agy” kérdése. Léteznek olyan nők, akiknek inkább férfi-agyuk van, és léteznek olyan férfiak, akiknek inkább női-agyuk van. Mindezt csak azért írom le, hogy miközben olvasol, ne a nemekre koncentrálj, hanem a saját problémádra, és ha nálatok fordítva van, akkor tudd “fordítva” olvasni a cikket.

Amikor a párkapcsolat még mindenben rózsaszín…

Egy párkapcsolatnak az eleje mindig jó, ezért is maradnak együtt a felek, hiszen ha már az elején is rossz volna, gyorsan szakítanának. A probléma ott kezdődik, amikor erejét veszi a lustaság a kapcsolaton. Egy kapcsolat ugyanis nem csak történik, hanem alakítani kell, tudatosan cselekedni, amikor szükséges. Mindjárt kifejtem ezt részletesebben, de közben nézzük meg, mi az a két dolog, ami alapvetően okozhatja a párok egymástól való eltávolodását. (Nem kizárólag ez a kettő létezik, de én ezekkel találkozom a leggyakrabban tanácsadásaim során.)

  • A szenvedély és
  • a kommunikáció.
  1. A szenvedély

A szenvedély egy olyan cselekvés, amiről a legtöbben azt gondolják, hogy belülről fakad, és az újdonság varázsa váltja ki. Ez inkább úgy helyes, hogy a szenvedély egy olyan cselekvés, ami tudatosan is irányítható amellett, hogy könnyebb létrehozni, ha van kiváltó esemény, amik közül erősebb, ha az éppen az újdonság erejével hat. Mondok egy példát.

Egy házasságban, vagy több éve működő kapcsolatban a csókjelenet: a férfi odahajol gyermekei anyjához, és egy erős cuppanós puszit ad a nő szájára, s ha már ilyen közel van az a száj, a nyelvek is összeérnek egy néhány másodperces “kötelező” kedvesség gyanánt.

Egy friss kapcsolatban a csókjelenet: a férfi és a nő egymással szemben áll, miközben tekintetük a másik szemébe mélyed, s pillantásukat hol a társ szemére, hol szájára vetik. A férfi jobb kezét a nő haja alá, annak tarkójára csúsztatja, bal kezével pedig a nő derekát átölelve húzza őt közelebb magához. Másodpercekkel később puha ajkuk egybeforr és egy hosszú, lágy csókban teljesedik ki az érzés, ami mindkettejükben termelésnek indítja a boldogsághormonokat.

Akár hiszed akár nem, a kulcs nem abban rejlik, hogy a kapcsolat elején vagytok, esetleg már évek teltek el az első találkozás óta, hanem a hozzáállásban, és a gondolatokban. Bármikor tudsz úgy csókolni, mint az elején, és bármikor tudsz annyira szenvedélyes lenni, mint az elején. Ha elsőre nem is megy, gyakorolni kell, fel kell idézni a múltat, elképzelni, milyen volt, amikor még pillangók repkedtek a hasadban, amikor azonnal mosolyra húzódott a szád, amikor csak rá gondoltál, és így tovább. Tény, hogy az elején könnyebb, később viszont jobban megéri tenni is érte. Ne hanyagold el a kapcsolatodat, mert az életed múlik rajta.

A szenvedély, és annak megtartása egyébként egy nagyon hosszú és bonyolult téma, ezt mutatja például az is, hogy több évvel ezelőtt kezdtem el róla könyvet írni, és még mindig nem biztos, hogy idén befejezem, viszont rengeteg gyakorlati tanáccsal, és mindennapokba könnyen beépíthető kapcsolatjavító elemekkel van/lesz tele. (Ha érdekel a téma, iratkozz fel a www.szexualisintelligencia.hu weboldalon a hírlevélre!)

  1. Kommunikáció

“Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.” – Fogalmazta meg röviden és roppant bölcsen Kazinczy. A költészetet félretéve, a kommunikáció nem csak azt jelenti, hogy beszélgess a pároddal minél többet, hanem:

  • beszélgetni arról, ami a másikat érdekli
  • beszélgetni úgy, hogy a másik értse, mire gondolsz
  • beszélgetni mindenről, aminek elhallgatása a kapcsolatod rovására mehet
  • beszélgetni érzésekről, érzelmekről, jövőről, tervekről, közös célokról
  • úgy kommunikálni, hogy abból a másik érezze a fejlesztő szándékot a romboló helyett.

Nem egyszerű, ugye? De hát az élet is pont attól szép, hogy bonyolult. Szerencsére minden megtanulható, négy titka van csak: gyakorlás, megfigyelés, javítás, gyakorlás. Vagyis, ha szeretnél valamit megértetni a pároddal, de szemmel láthatóan nem működik a dolog, akkor abban az esetben sem fog működni, ha ugyanazt elmondod százszor, esetleg magasabb hangon, vagy kiabálva, rosszabb esetben sírva. Fogalmazd át a mondataidat, szükség esetén a gondolataidat. Beszélj a problémáról részletesen, és ha a párod ezt magától nem tudná, akkor tudasd vele, hogy erre azért van szükség, hogy a probléma megoldódjon.

Alapvető különbség a férfiak és nők között, hogy a nők szeretnek a világon mindenről beszélni, a férfiak viszont azt szeretik, ha csend és nyugalom veszi őket körül. Amikor valamilyen probléma üti fel a fejét a kapcsolatban, akkor a nő, ha nem duzzog, és játssza a sértődöttet, hanem kommunikál, akkor a férfi úgy érezheti, hogy bántva van, vagy tőle várja a nő megoldást, és ez nyomasztóan hat rá. Pedig a nő csak beszélgetni szeretne legtöbbször, nem is annyira megoldást vár, inkább csak azt, hogy elmondhassa a témában a saját gondolatait, és meghallgathassa imádott párja gondolatait is. Ami nem feltétlenül kell, hogy a megoldás legyen, de ha már elkezdik körbejárni a témát kommunikációval, akkor a megoldás is elő fog kerülni. Szükséges ehhez azonban a tudatosság, hogy a pár mindkét tagja tisztában legyen azzal, milyen kettejük között a kommunikáció, hogy mire megy ki a játék, és mi a cél az éppen aktuális beszélgetéssel.

Plusz egy jó tanács: merd beismerni a gyengeségeidet, és az esetleges érzelmi hiányosságaidat. Ha a párod azt mondja “ezzel nagyon megbántottál”, akkor hagyd a szokásos védekező dumát “de hát nem akartam”, hanem mondj inkább ehhez hasonlót: “ne haragudj, drágám, nem figyeltem oda eléggé, és nem vettem észre, mondd el, melyik része bántott meg, hogy legközelebb ne fordulhasson elő”. Nyálasan hangzik? Na és akkor mi van, ha ezzel megalapozhatod a hosszú ideig tartó békét, hát nem az a cél?

Lehet, hogy most azt mondod, gyerekes, de sokszor muszáj a legalsóbb szintekre lemenni és óramű pontossággal kommunikálni, főleg, ha magyar ajkúnak születtél, hiszen egy betű, egy apró hangsúly, de még a változatlan szavak is jelenthetnek mást és mást. A részletes és pontos kommunikációt, mint megoldást rengeteg pszichológus és párterapeuta alkalmazza, de nélkülük is megtanulható ez, kis odafigyeléssel. Ennek példáját mondja el inkább az, aki nálam sokkal jobban meg tudta ezt fogalmazni, kicsi Inception-ös megoldással, Pál Feri atya, aki viszont Carl Rogerstől idéz A függőségtől az intimitásig című könyvében. (Mármint a könyv Pál Feri atya műve, és abban található egy remek idézet, melyet Carl Rogerstől vett – csak hogy én is gyakoroljam egy kicsit a pontos kommunikációt.)

“…amit a társam mondott nekem, azt valahogy értettem, de ez nem jelenti azt, hogy megértettem a társamat. Ez a kulcs. Ha valaki nem képes elválasztani azt, amit értett, attól, hogy a másik mit akart mondani, akkor hogyan lesz kettejük között meghittség? Carl Rogersnek volt egy zseniális módszere, amit akkor vetett be, amikor már teljesen reménytelennek tűnt a helyzet. Ha mondjuk a férfi azt mondta: “Jajj, drágám, de jó lenne, ha elmennénk együtt korizni”, akkor a feleség erre nem reagálhatott, hanem először el kellett mondania, hogy szerinte a férfi mit akart mondani. “Te most azt mondtad nekem, hogy már nagyon utálod, hogy folyton visszautasítalak, amikor korizni hívsz?” Mire a férfi: “Nem ezt mondtam.” A nő: ‘Akkor azt akartad mondani, hogy a korizásnál nincsen jobb sport?” “Nem.” És addig kell próbálgatnia a nőnek, hogy szerinte a férfi mit akart mondani, míg a férfi azt nem mondja, hogy “Igen, ezt akartam mondani.” És a nő akkor válaszolhat. Tehát az volt a kérdés, hogy “Jössz-e velem korizni?” Igen! Erre a feleség azt válaszolja, hogy “Nem megyek.” A kommunikációs helyzet azonban itt megfordul. Most a férfi kérdez: “Ezzel azt akartad mondani, hogy rosszul korizok?” “Nem.” “Azt akartad mondani, hogy nekem mindig hülye programajánlataim vannak, és nem vagyok elég jó férfi?” “Nem.” “Akkor talán azt akartad mondani, hogy tönkrement a koricipőd, és nem voltam elég figyelmes, hogy újat vegyek neked?” “Nem.” “Akkor azt akartad mondani, hogy ma nincs kedved?” “Igen.” Mindez mókásnak tűnhet, csak hogy kapcsolatokat menthet meg!” (Idézet Pál Feri atya – A függőségtől az intimitásig c. könyvéből)

Cikkem elején említettem, hogy egy jól működő párkapcsolat nem csak úgy történik, hanem alakítani szükséges, rengeteg odafigyeléssel, ön- és társfejlesztéssel egybekötve. Ha valaki ezt megérti, onnantól egyenes az út a boldog házasság felé. Ha bármikor úgy érzed, képtelen vagy egyedül megoldani a problémát, vagy képtelen vagy megértetni a pároddal azt, amit közölni szeretnél, bátran keress fel külső segítséget, szégyenkezésnek helye nincs, ha a kapcsolat a tét. Pszichológushoz, coachoz, párkapcsolati tanácsadóhoz, intelligens baráthoz fordulni nem ciki. Az ember képes a szakmájával kapcsolatos frissítő-tréningekre járni, de az életét meghatározó kapcsolatáért annyit sem tud tenni, hogy egy egyórás beszélgetést rászánjon egy harmadik féllel. Az emberek felesleges százezreket költenek el arra, hogy probléma esetén ajándékokkal halmozzák el a párjukat, drága nyaralásra, időtöltésre fektetnek be, remélve, hogy ez majd javít valamelyest a helyzeten, de 10-20.000 forintot sajnálnak arra, hogy egy szakemberrel beszélgessenek a közös problémájukról. A tudatos élethez az is hozzátartozik, ha tudod, van kihez fordulni. Bátran nézz körül az interneten, válaszd ki azt, aki neked/nektek szimpatikus, de közben legyél tisztában azzal is: nem biztos, hogy elsőre megtalálod az “igazit”.

A cikk szerzője: Hozbor Vanda – párkapcsolatfejlesztési tanácsadó, és a Szexuális intelligenciát fejlesztő játék megalkotója.

Csók & csoki! 

Judit & 🙂 Csilla:)  – és most Vanda

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!